Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben

ÖSSZEFOGLALÓ ORVOST MEGJEGYZÉSEK A pszihózisokban vizsgáltuk a hiedelmi rendszer elemeinek megjelenését. A népi hiedelemkör elemei ma is széles körben ismertek, spontán azonban kevéssé kerülnek a felszínre. A néphit nem feltűnő, azt gyakran szégyellik, titkolják.

7 A hiedelmek mélyen gyökereznek egyes rétegek, vidékek kollektív tudatában, és az egyénekben nagyrészt a valóság erejével bírnak, legalábbis ambivalensen viszonyulnak a tartalmakhoz. A materialista világnézettel ütközik a hagyományrendszer. Az etnikus hiedelem- és értékrendszer tagadása a kiszakítottság érzését kelti a magárahagyott egyénben.

8 így nemcsak szégyelli, hanem mivel a másként értékelő nem hisz azokban, szükségtelennek is tartja hiedelmeit elmondani. A visszaszorítás, a gátlás a személyiség intellektuális funkciója: alkalmazkodás a megváltozó értékrendszerhez. A pszichózisokban a hiedelmi tartalmak olykor előtérben állanak, máskor háttérbe szorulnak, és csupán egy-egy elejtett szó nyomán lehet azokat kideríteni. A pszihózisokban azonban a hiedelmi elemek mindig könyebben felszínre hozhatók, mint egyébként, mely több tényezőre vezethető vissza. A pszichózisokban csökken az intellektuális fékező szerep. Eseteink többségében, legalábbis kezdetben, tudati alterációk jelentkeztek. Ez az állapot alkalmas arra, hogy a kóros szervérzések, testvázlatzavarok, érzékcsalódások, szorongások rögzüljenek. Ezek az átélések a pszichózis magvát képezik. Erre a magra épül a paranoid mechanizmussal a magyarázat, mely bizonyos értékelés mellett hiedelmi-sor lehet. A hiedelmi tartalmak értékelő rendszer kifejezői, önmagukban éplélektani elemek. Ezek a tartalmak és kóros átélések a betegben élménnyé válnak, személyiségük belső életének eseménye lesz.

9 Akkor kerülnek felszínre a hiedelmi tartalmak, amikor azok különös jelentőséget nyernek. Véleményünk szerint a hitvilág felszínre, illetve előtérbe kerülése a pszihózis dinamikájával magyarázható. Jelentős szerepe van a pszihózisban az élmény kialakulásának, mely ezekben az esetekben a hiedelem-sort mobilizálja. A hiedelem-sor tartalmainak érzelmi jegye így már sokkal hangsúlyosabb, és némely esetben ezek a tartalmak téveseszme erejűekké válnak. A téveseszme és tévedés mérlegelésénél nem dolgozhatunk fix küszöbértékkel. Míg a hiedelmekhez való ragaszkodás bizonyos rétegeknél éplélektani megnyilvánulás, egyes pszichózisokban azonban már a tartalmakat téveseszmeként kell értékelnünk. A pszihózisokban a hiedelmi elemek a rontás-betegség asszociációjában jelentkeznek. A hiedelmekben a samanisztikus elemek felbukkanása a szívós szociális átörökítést bizonyítja. Mindegyik esetünkben többé-kevésbé kimutathatók ezek a tartalmak. Úgy tűnik, hogy minél szélesebb körben találhatók meg ezek az elemek a betegek elbeszélésében, annál mélyebb a hiedelemköri elemeknek a személyiségbe való beépülése. A hitvilági tartalmak bizonyos rétegeknél éplélektani elemek, pszihózisban azonban markánsabb érzelmi jegyet nyernek, ezért hangsúlyosabbak, olykor téveseszme erejűek. A hiedelmei elemek ismeretében felfigyelhetünk arra, hogy egyes tartalmak milyen kórtünetekre utalhatnak. így pl. tudati alteráció kifejezése lehet: álmot lát, szél jött rá. a Dömötör, 1981, 15. 8 Hoppal, 1978. 7 V. ö. Rubinstein, 1964.