Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben

megsemmisült, kezeit és lábait kicserélték, nem ismer magára. Kicserélték a belső részeit is. Lelkek hipnotizálják őt. Kezelései során hosszabb-rövidebb ideig tartó javulás, majd tartós megnyugvás, intézeten belüli rendeződése volt elérhető, de nem gyógyult. 1979-ben történt célzott beszélgetés során előadja, hogy — nem tudja, már pontosan — a baktai vagy az ostorosi tudós asszony rontotta meg őt. Régen volt az már. „A rontástól az érzékszerveim tönkrementek, az idegrendszerem nem úgy működik. Azelőtt értelmesebben fejeztem ki magam... megszúrtak az 1930-as években..." Nem tudja, hogy ki volt a tettes, de „rontó volt abból a szempontból, hogy a szívzsinórt elzúzta." Azt álmodta akkor, hogy darabokra tépték. De ő nem lehetett tudós, mert ,... . én túlhaladtam már azt a kort..." Elmondja, hogy a „tudós" mindennel tisztában van, a nagy természet irányítja. A szellemekről kérdezve mondja: ,,... a halottak énekeltek nekem, elmúlt. .. mindenféle magyar nótát... " Majd elmondja, hogy ezek régi keletű dolgok. „Szóval, akkor nyugodtan tudtam végezni a munkám.. . az egri templomot nemes vakolattal csináltuk. .. nem tudtam akkor józanul gondolkodni. .. akkor rontottak... nem ismertem őket [a rontókat] ... messziről rontottak. Tudtak rontani, gyógyítani, halottakról mondtak, nehezen emlékeztek. . . örökölhették. .. áthatolt az izé a szüleitől." Értékelés. A beteg pszichózisát elsősorban hanghallásos érzékcsalódások, kóros szervérzések, megváltozottságérzés. és téveseszmék jellemzik, melyeket rontással hoz összefüggésbe. A pszichózisba beleépült a betegség okát magyarázó hiedelem-elemsor. A beteg elmondásaiban találunk párhuzamokat a sámán hiedelemkörrel. A tudós (rontó) képességei szüleitől hatoltak át, örökölhették azokat, felsőbb rendelés, az isten embere. A beteget lelkek hipnotizálták (v. ö. révülés), a gonosz lelkek akarat befolyásolták, bántották, álmában testét darabokra tépték. Úgy vélte, hogy Amerikából jönnek érte és elviszik (v. ö. a túlvilágra, megváltozott, újjászületett). A beteg tud arról, hogy a tudósok rontottak, gyógyítottak és halottakról mondtak. 5. eset. L. K. férfi beteg, vizsgálata idején (1974) 51 éves. Kórismer: tünetei epilepsia, delirium tremens abortivum (csökevényes alkoholos elmezavar). Négy elemit végzett (Feldebrő). TSz-ben rakodómunkás. Apjától és feleségétől nyert adatok szerint a vizsgált 1967-ben kocsiról leesett, eszméletét elvesztette. Ugyanabban az évben eszméletvesztéses rosszulléte volt, a leírás szerint epilepsias nagy roham. Utána 3—4 napig látomásai voltak. Később ritkán előfordult, hogy elesett és kb. egy percig eszméletlen volt. Mindezek miatt orvosi kezelésben nem részesült. Fiatal kora óta rendszeresen alkoholizál, az ital hamar megárt neki. Egy hete nem iszik, étvágytalan. Intézeti felvétele előtt 3 nappal nagyon bódult, majd nála epilepsias nagy roham zajlott le. Másnap erősen verejtékezett, egész testében reszketett, alig evett, látomásai támadtak; elhalt apját vélte látni, össze-vissza beszélt, éjjel úgy tett, mintha a takarmányt hordta volna. A betegnél felvétele alkalmával halk szívhangok, erősen megnagyobbodott máj, verejtékezés, durva remegések voltak észlelhetők. Tudata erősen fellazult, tömeges látási, hallási, tapintási és összetett érzékcsalódások észlelhetők; gondolkodásában hiányzik a kellő összefüggés, gondolatmenetét az érzékcsalódások zavarják. Kezelése során gyorsan rendeződik, felvételét követő egy hét múlva a következőket adja elő. Felvétele napján apósával jöttek Egerbe, autóbuszon. „Ahogy jöttünk a szóláti völgyön, mintha olyan birkák szaladtak volna előttünk, mellettünk, olyan izé... olyan kábulás, vagy mi jött a fejembe. Apósommal jöttem, aszongya ő nem látott.