Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben
Értékelés. A vizsgáltnál gyermekkorban hypnoid illetve álombeli állapotban hiedeíemköri elemek jelentkeztek babonás környezete indukciójára, melyek benne élménnyé váltak. A folyamatos környezeti behatás a vizsgáltnál hiedelmi tartalmakkal jellemzett élménysort eredményezett. A változás korában fellépő affektivitászavarok, szervérzések, bűnösség-tudat az élménysor hatására hiedelemköri magyarázatot nyertek, paranoid jellegzetességekkel pszichózis alakult ki. Gyógyulás után a hiedelmi tartalmak elvesztették érzelmi töltésüket. A beteg előadásmódja kapkodó, gyakran összefüggéstelennek tűnik. Ez a helyzetbeli elemeknek tömeges tudatba kerülésével magyarázható. Samanisztikus elemként értékelhető a rontó (itt: boszorkány) hivatásának felsőbb hatalomtól (Istentől) való rendelése, a képesség örökölhetősége (leszármazás). A rontó szellemként végzi tevékenységét ( „szellem-jár", „szellembe elmegy"). A tükörkép fenti formájú elmondása a túlvilág=fordított világ képzet nyoma lehet. 5 3. eset. L. Z. nőbeteg, vizsgálata idején (1978) 47 éves. Kórisme: psychosis paranoides chronica (idült téveseszmés elmezavar). A vizsgált 6 elemi iskolát végzett (Bükkszék), gyári segédmunkás. Leányától nyert előzményi adat szerint hat évvel ezelőtt vették észre, hogy a vizsgáltnak valami baja van. Akkor kezdte mondogatni, hogy rajta bosszút állanak azért, mivel férje — börtönbüntetését töltve — az egyik rabtársától „átvette a tudást", és előre meg tudta mondani, hogy mi fog történni. Azt is megmondták férjének, hogy mikor fog meghalni. Mikor férje később kórházba került, a tudását átadta egy orvosnak, aki ezután ugyancsak meg tudta modnani, hogy mi fog történni. A beteg szerint az orvos bosszút akar rajta állni. Akkor jött erre rá, amikor több évvel ezelőtt kórházba került, az orvos már kereste őt. Majd hangoztatni kezdte, hogy őt keresik, nevében és írásával munkahelyi főnökét tájékoztatják arról, hogy mi fog történni. Ismerőseivel egyre rosszabb a viszonya, mert rosszat jósol nekik, mindennek érthetetlenül fontos jelentőséget tulajdonít. Gyanakvó, bizalmatlan. Vizsgálata alkalmával a beteg kijelenti, hogy az ő baja messzire nyúlik vissza. Nem szívesen beszél ezekről, mert nem hiszik el neki. Régen, még az ötvenes évek elején férjét börtönbe zárták. Ott negyedmagával volt egy zárkában. Közöttük volt egy idős ember, aki mindegyiküknek megmondta, mikor fog szabadulni. Kiderült, hogy ez az ember „tud". Meg tudja mondani a jövőt, és ezt a képességét másnak is át tudja adni. Férjének úgy adta át, hogy meg kellett ennie az idős ember ebédjét. A tudós a jövőről mond, neki halottak jelennek meg. A férje a „tudást" rossznak tartotta, de mint mondotta: ha nem csinálja, akkor bántják, megverik. Mondta is a férje, hogy nézze meg a hátán az ütésnyomokat, de ő nem látott semmit. Amit azonban a férje előre megmondott, az úgy is lett. Az idős ember a férjének azt is megmondta, hogy a „tudás" azzal jár, hogy három év múlva ősszel meg fog halni, előtte sokat betegeskedik és „tudását" neki is át kell adnia. Valóban, három év múlva kórházban meg is halt. a tudást az orvosának adta át. Vizsgáltunk hat évvel ezelőtt kórházba került, mikoris őt „már az orvos kereste". Az orvos adott neki tablettát, amitől rosszul lett. Ekkor már tudta, hogy az orvos 5 V. ö. László, 1974, 244—245.; Dienes, 1975.
