Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1979, No. 1—4. (Rákóczi Katalin)

lamenti felszólalásának egyik kitételét, ezért párbajra hívta ki a patológus professzort. Egy 1973-ban megjelent amerikai könyv ezzel kapcsolatban tudni véli, hogy Virchow, mint kihívott fél, ragaszkodott az őt megillető fegyverválasztási joghoz s azt javasolta: legyen a „fegyver" két egyforma virsli (az egyik halálos adag trichinával fertőzött, a másik nem), s Bismarck válasszon, melyiket kívánja megenni. Erre Bismarck visszavonta a kihívást. — A parlamenti jegyzőkönyvek, Virchow és Bismarck levelezése és a korabeli sajtó gondos áttanulmányozása során Machetanz semmi nyomát sem találta az anekdotikus virsli javaslatnak. Az „Objekt und Sammlung" rovatban Jost Benedum közli és kommentálja Markos Modios Asiatikos (i. e. 1. sz.?) mellszobrának képét (307—309. p.). Az „Unser Bild" c. részben Hermann Bruck (1873—1950 k.) festőművésznek Bernhard Nocht-ról (1857—1945), a német hajóorvoslás és trópusi medicina kiváló képviselőjéről alkotott portréját ismerhetjük meg (310—314. p.). Némethy Ferenc SUDHOFFS ARCHIV — 1979 Bd. 63. Heft 1. Irmer, Dieter: Zur arabischen Überlieferung von [Hippokrates] De superfetatione (1—24. p.). A görög orvostudomány arab hagyományaival több neves szerző foglalkozott és számos feldolgozás született olyan kutatók tollából is, akik a görög hatást keresték az arab írásos emlékekben. A szerző Hippokratész De superfetatione c. traktátusát alapos kritikai elemzéssel összeveti arab nyelvű változatával, és felsorakoztatja mindazokat a fordításváltozatokat, amelyekről biztosan megállapítható, hogy az eredeti görög szöveget vették alapul. A szerző összefoglalásképpen megállapítja, hogy a görögül jól értő filológus nehezen boldogul arab nyelvismeret nélkül. Több szerző feldolgozása szükséges ahhoz — mint jelen esetben is —, hogy a szövegösszehasonlítás hiteles és elfogadható legyen. Brätescu, Gheorghe: Seuchenschutz und Staatsinteresse im Donauraum (1750—1850) (25—44. p.). Az orvostörténeti szakirodalom egyértelmű elismeréssel szól az erdélyi, havasalföldi és moldvai karanténokról, amelyek megóvták Európát a „fekete haláltól" és egyéb járványoktól. A szerző bebizonyítja, hogy ez a megállapítás elhamarkodott. Az állandó karanténok bevezetése felsőbb utasításra történt a 18. század közepén. Okát a Habsburg Birodalom merkantilista gazdaságpolitikájában kell keresnünk. Ezzel a szigorú zárlattal akadályozták meg a vezető gazdasági hatóságok, hogy Keletről és Erdély irányából áruk kerüljenek a Birodalomba, és elérték azt, hogy elsősorban az osztrák ipari termékek találjanak piacra. Korabeli orvosok; M. Langes stb. szóvá tették e karanténrendelkezések aljas voltát, mert semmi közük nem volt a néptömegek egészségvédelméhez. Vezetőszerveiben orvos alig működött. A közeledő járványok idején a szárazföldi és tengeri karanténok betöltötték szerepüket, és nem vonható kétségbe a határőrvidék egészségügyi ellátásának javulása sem. Az állandó karanténok elválasztották Erdélyt, Moldvát és a Havasalföldet a Birodalom gazdasági és politikai életétől, de a legkörmönfontabb politikai és adminisztratív rendelkezések is halálra vannak ítélve, ha olyan viszonyokat akarnak teremteni vagy fenntartani, amelyek a történelem tendenciáival ellenkeznek. Trevisani, Francesco: Johann Gottfried Berger (1659—1763). Cartesianisches und Okkasionalistisches in seiner Neurophysiologie (45—71. p.). J. G. Berger lipcsei tartózkodása idején (1684—