Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1978, No. 1—4, (Némethy Ferenc)
európai medicinában. — 2. A görög tudományos medicina sorsa Keleten és Nyugaton a 9—11. században. — 3. Az európai egyetemi oktatás kialakulásának feltételei és mozgató rugói. — 4. Az orvosi képzés és a közegészségügy rendezésére irányuló kisérletek a középkorban. — 5. A salernói iskolában mutatkozó arab hatás. Baader szerint a Salerno-kutatásnak még sok alapvető kérdést kell tisztáznia, ezért H. Schipperges összefoglalásra törekvő munkáit ebben a tárgykörben elhamarkodottnak tartja. Band 13. Heft 3—4. Holste, Thomas: Vom Dosis-Problem zum Arzneimittelbegleitschein. Wege der Vulgarisierung bei der Theriak-Diskussion (171—185. p.). A kora középkori theriákreceptek még csak nagy általánosságban szóltak e csodagyógyszer adagolásáról. A késő középkori gyógyszerkereskedelemben viszont divatba jött, hogy a theriákot „gyógyszerkísérőlapba" csomagolják, amely reklám, adagolási és használati utasítás is volt egyúttal. A szerző a kéziratos, majd nyomtatott gyógyszerkísérőlapok szövegtörténetéről tájékoztat. Baader, Gerhard: Mittelalter und Neuzeit im Werk von Otto Brunfeis (186— 203. p.). Otto Brunfels (kb. 1489—1534) sokszínű életművének tisztázásán 3 év óta kutatói munkaközösség dolgozik a nyugat-berlini egyetemen. A szerző témája: Brunfels szerepe a korai újfelnémet orvosi nyelv megteremtésében. Jelen dolgozatában — részben a kutatótársak eredményeit is felhasználva — közli Brunfels életrajzát, majd azt fejtegeti, hogyan tükröződik a középkori medicina Brun f eis műveiben. Elaut, Leon: La pyramide de Lalouette. A la recherche du canal excréteur de la glande thyroide (204—218. p.). A szerző a pajzsmirigy makroszkópos anatómiai ismeretének fejlődését írja le Vesaliustól a 19. század végéig, kiemelve Pierre Lalouette (1711—1792) jelentőségét, aki — Eustachius és Morgagni nyomán — ismét felhívta a figyelmet (az egy ideig róla elnevezett) lobus (v. processus) pyramidalisxdL. A pajzsmirigy funkcióját azonban nem tudta tisztázni, mert nem találta a váladék kivezető csatornáját. Erre a kérdésre csak Claude Bemard (1813—1878) és Charles Eduard BrownSéquard (1818—1894) munkássága révén, a belső elválasztású mirigyek szerepének tisztázása után derült fény. Jusatz, Helmut J.: Die siebente und achte Pandémie der Asiatischen Cholera. Ein medizinhistorischer Über lick (219— 228. p.). Az ázsiai v. indiai kolera első európai megjelenése (1831) óta egész sor kolerajárvány söpört végig Ázsián és más földrészeken is. A kiinduló pont mindig India volt. Ezeket a több évig tartó járványokat pandemiának nevezték, és August Hirsch (1817—1894) kezdeményezésére sorszámmal látták el. Hirsch 4, Georg Sticker 5 pandémiát írt le a 19. sz. végéig, Kolle és Prigge szólnak egy hatodikról, amely 1902—1923 között zajlott le. A második világháború alatt kisebb kiterjedésű kolerajárvány pusztított Ukrajnában 1942—43-ban. Ez az 1925—1947 között számontartott 7. pandemiának legnyugatibb előretörése lehetett. A 8. pandemia 1961-ban kezdődött és mindmáig tart. Kórokozója, a „Cholera Vibrio El Tor" (El Tor: kisváros a Sinai félszigeten), bizonyos mértékig eltér a klasszikus kórokozótól. A járvány a közlekedési technika fejlettsége következtében igen gyorsan és nagy sugárban terjedt (Hátsó-India, India, Ausztrália, Fülöp-szigetek, Afrika, Európa). Tsouyopoulos, Nelly: Der Streit zwischen Friedrich Wilhelm Joseph Schelling und Andreas Röschlaub über die Grundlagen der Medizin (229—246. p.). A tanulmány lépésről lépésre követi a filozófus F. W. J. Schelling (1768—1835) és a
