Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1978, No. 1—4. (Kapronczay Katalin)
gyűjteményében találtak a feldolgozó munka közben. Tulajdonképpen a gyógyszerészek által felhasznált ásványi anyagok jegyzékéről van szó, kiegészítve a pontos felhasználási utasítással. Dann, Georg Edmund egy 1977-ben megjelent könyvet, Götz, Wolfgang: Zu Leben und Werk von Johann Bartholomäus Trommsdorf (1770-bis 1837). Darstellung anhand bisher unveröffentlichten Archivmaterials címűt ismertet. (13. p.) Baytop, Turhan —• Terzioglu, Arslan: Über die osmanischen Ambra-Tabletten — 14—15. pp. ill. 8. Az ámbra, mint gyógyszeralapanyag, igen régóta ismert a Távol- és KözelKeleten egyaránt. (Állati eredetű anyag, az egyik cetfajta — a Physeter macrocephalus — által kiválasztott, sajátos halmazállapotú váladék. Szabálytalan, tömör, viaszforma, kissé nyújtható, könnyen szétnyomható tömeg, szabad kézzel is gyúrható, formálható. Egyesek szerint az állat gyomra vagy mája, mások szerint húgyhólyagja termeli, a legvalószínűbb azonban, hogy a bőrmirigy választja ki az ivarzás idején.) Univerzális csodagyógyszereket készítettek belőle. A mohamedánlakta területeken, elsősorban Törökországban, nagyon népszerű volt, különösen kedélybetegségek ellen, illetve aphrodisiacumként használták. Általában a kávéba vegyítve vették be. Az isztambuli Topkapi szeráj patikájában készített ámbra-tabletták híresek voltak nemcsak mint gyógyszer, de esztétikailag is. Az alapanyag halmazállapota, jól formáihatósága lehetővé tette, hogy formába préselve — talán a mézeskalács-formához lehetne hasonlítani — tetszetős, virág és egyéb ornamentikával díszített, feliratokkal ellátott tablettákat készítsenek belőle. Ovális, trapéz, négyszögletű, díszes medaillont idéző formák is ismertek. Általában 3—5 mm vastag, 3—4 cm átmérőjű méretben, kemény, barna színű lapocskákat készítettek. A cikk szerzői az isztambuli gyógyszerészeti kar múzeuma ajándékaként a müncheni gyógyszerészettörténeti intézet tulajdonába került néhány igen szép példányt ismertetik, a fotóikat is közlik. Néhány jellemző a feliratok közül: „ez fogja az arcodat megfiatalítani", „ez fogja a szerelmedet növelni", „az ámbra illata jó közérzetedet szolgálja" stb. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei a 16. oldalon találhatók. Jg. 30. No. 3—4. 25 éves tevékenység után búcsút vesz a lap szerkesztőségétől az eddigi szerkesztő, Georg Edmund Dann az Abschied c. kis írásban (1. p.) Ugyanezen az oldalon Schneider, Wolfgang a Dank an Professor Dr. Georg Edmund Dann soraiban köszönetet mond a 80. életévébe lépő Dann professzornak eddigi áldozatos munkájáért. Roeske, Wojciech: Jacob Spielmann' s Werk in Polen — 18—19. p. ill. 1. Az európai gyógyszerészképzés új korszaka a 18. század második felében indult meg. 1773-ban Lengyelországban megalakult az ún. Nemzeti Nevelési Tanács, amely a lengyel iskolaügy reformálását, modernizálását tűzte ki céljául. Ez az intézmény az európai kultúrtörténetben az oktatásügyi minisztériumok létrehozásához modellül, példaképül szolgált. Tevékenysége eredményeképpen 1782ben megalakult a Jagelló Egyetemen a kémiai tanszék, egy évvel később az első gyógyszerészeti tanszék, ahol kétéves képzés keretében oktatták a gyógyszerészeket. Rendeletileg kötelezték őket, hogy valamennyi laboratóriumi munkában szerezzenek jártasságot, külön hangsúlyozva a vegyészeti alapismeretek elengedhetetlen fontosságát. Ez a tananyag tematikáját is meghatározta. Joseph Krumlowski (1755—1818), aki az elméleti kémia előadója volt, közelről látta és tapasztalta a hallgatók nehézségeit.
