Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Habrich, Ch.—Marguth, F.—Wolf, H — Wittern, R.: Medizinische Diagnostik in Geschichte und Gegenwart (Birtalan Győző)

Pest bei Felix Platter [15361—1614]). Az e századra különösen jellemző nagy európai syphilis epidémia sokat kutatott témája is szerepel a kötetben (V. Moller-Christensen : „Venerische" und nchtvenerische" Syphilis). Részben a vérkeringés felfedezésének, részben a lokalizációs kórbonctani szemléletnek köszönhetően, helyesen írják le az agyvérzés pathomechanismusát, ettől élesen elkülönítve a synkope által kiváltott kórképet (N. Mani: Pathogenese, Diagnose und Prognose der Apoplexie bei Johann Jakob Wepfer [1658]). A 18. századra jellemző betegségbeosztási rendszerezések egyik úttörője volt a nagy botanikus orvos, Linné. Beható, érdekes tanulmányban elemzik e kísérletét (C. J. Clemedson : Semiotik und Krankheitsdiagnostik in den Vorlesungen Carl von Linnes über sein Systema Morborum). A 19. század kezdetére az orvosi diagnosztika döntő változása következett be. Főként a francia enciklopédisták nézeteinek hatására előtérbe került a részletekbe menő lokalisztikus sensualista szemléletű vizsgálódás, melyhez az új tudatos kórbonctani kutatás adott megfelelő tárgyi alapot. Erről és az ezekből következő kiszélesedett diagnosztikai ismeretekről számol be G. Rudolph (Leitgedanken der Diagnostik und Semiotik in der französischen Medizin des 18. und frühen 19. Jahrhunderts) és H. Henne (Probleme um die ärztliche Diagnose als Grundlage für die Therapie zu Ende des 18. und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts) kitűnő dolgozata. Antall József közleményében (Semmelweis und die ungarische medizinische Schule unter dem Aspekt diagnostischer Leistungen) kimutatja, hogy Semmelweis tudományos felfedezésének „külső" feltételei között nemcsak a bécsi iskola (Rokitansky, Skoda) inspiratív légköre hangsúlyozható, de logikus képességeinek érlelésében igen jó alapot nyújtott számára a pesti piarista középiskola, Semmelweis egykori alma matere. E fejezetben érdemeiknek megfelelően, helyet kapnak a hazai orvosi diagnosztika más korai reprezentánsai is. A múlt századi parazitológiai és morfológiai kutatások néhány nagy eredményét ismertetik L. Belloni : Beiträge der Universität Pavia zur mikroskopischen Diagnose der Ankylostomiasis, Malaria und Tollwut durch Battista Grassi, Camillo Golgi und Adelchi Negri; L. Premuda: Adriano Sturli (1873—1964) als Forscher und Arzt és H. H. Simmer: Die Auffindung eines Zyklus im desquamierten menschlichen Vaginalepithel c. dolgozatai. Megismerkedhetünk az állatkísérleti sebészet és a sebészeti diagnosztika fejlődésének összefüggéseivel (W. Brendel: Tierexperiment und chirurgische Diagnostik), az idegsebészet kialakulásával (F. Marguth: Zur Entwicklung der Neurochirurgie), az invasis szívdiagnosztika értékével (G. Riecker: Die Wertigkeit von Messmethoden in der klinischen Diagnostik von Herzerkrankungen [invasive Verfahren]), valamint azzal a kérdéssel, hogy mit köszönhet a szívsebészet a diagnosztikának (W. Klinner—E. Kreuzer: Die Bedeutung der Diagnostik für die Entwicklung der Herzchirurgie). Több szempontból is megvilágítják az ideg- és elmegyógyászat múlt századi jelentős fejlődését (H. Röhrich: Medizinhistorisches zum Neurostatus; J. Spielmann: Rumänische Beiträge zur Erkennung neurologischer Krankheiten, A. Schräder: Aspekte der klinischen Neurologie; H. Schipperges: Von Glanz und Elend psychiatrischer Diagnostik). Érdekes beszámolót olvashatunk az újkori kórismézés egyik jelképévé vált homorú homloktükörről, tágabban a skopos vizsgálati módszerekről általában (J. H. Wolf: Der Arzt und sein Spiegel; W. Kock: Zur Frühgeschichte der Laparoskopie, der