Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Götz, W.: Zu Leben und Werk von Johan Bartholomäus Trommsdorff (1770—1837) (Kapronczay Katalin)

Götz, Wolfgang: Zu Leben und Werk von Johann Bartholomäus Trommsdorff (1770— 1837). Darstellung anhand bisher unveröffentlichten Archivmaterials. (Quellen und Studien zur Geschichte der Pharmazie. Band 16.) Würzburg, Jal-Verlag, 1977, 354 p. 29 ill. A Trommsdorff-család levelezése hosszú időn keresztül el volt zárva a nyilvánosság elől, sőt úgy tűnt, hogy teljes egészében elveszett. W. Götz azonban több éves kutatómunkával nyomára bukkant és feldolgozta az igen értékes anyagot, amely további adalékokat szolgáltat a nagyhírű erfurti gyógyszerész, Johann Bartholomäus Trommsdorff (1770—1837) életének és munkásságának megismeréséhez. Eddig általában gyógyszerészeti kutatásai, közleményei, oktató tevékenysége alapján ismerték. A levelezéseiből egészségügyi szervező munkája, politikai érdeklődése és gyárosként végzett tevékenysége is kitűnik. A 18—19. sz. fordulója politikai eseményekben bővelkedő időszak volt: a francia forradalom, a napóleoni háborúk, majd a restauráció korszaka. Ez a politikai „nyugtalanság" nem maradt hatástalan a tudományos élet alakulásával kapcsolatban sem. A gyógyszerészeiben mindig kulcskérdésként szerepelt a gyógyszerészképzés, a gyógyszerészek tudományos és társadalmi helyzete, ill. ezek javítása, amely problémák a tárgyalt időszakban talán még hangsúlyosabban kerültek az érdeklődés középpontjába. Szükségessé vált a megfelelő oktatási intézmény létrehozása és folyamatosan megjelenő szakirodalom kibocsátása. Itt nemcsak gyógyszerészeti folyóirat szerkesztésére gondolunk, hanem a központilag felülvizsgált és kiadott hivatalos gyógyszerkönyvre is; nem kevésbé fontos lépés volt a patikák szigorú ellenőrzésének bevezetése, és az első gyógyszergyárak létrehozása is, amelyek a nagyüzemi gyógyszeripar fejlődését alapozták meg. Ezeket a változásokat Trommsdorff nemcsak átélte, de cselekvő részese is volt a reformok kidolgozásának. Nevéhez kapcsolódik a „Journal der Pharmazie" c. folyóirat megindítása 1793-ban, amelyet egészen 1834-ig ő szerkesztett. A lap fóruma volt a flogiszton-elmélet hívei és ellenfeleli közötti vitának. 1795-től a gyógyszerészet rendkívüli professzoraként az erfurti egyetemen tanított, kezdetben az orvosi fakultáson, majd rövid időn belül megalapította saját intézetét, ahol a hallgatók száma évről évre növekedett. Nemcsak a gyógyszerészet színvonalát kívánta emelni, de a gyógyszerészek szociális helyzetét is. Pl. olyan biztosítást javasolt a gyógyszerészeknek, amely öregségük vagy betegség következtében létrejövő munkaképtelenségük idején is biztosítja megélhetésüket. A gyógyszer- és vegyiparral állandóan élő kapcsolatot tartott, elsősorban a technológia korszerűsítése foglalkoztatta, de a gyógyszerkereskedelem korszerű megszervezésén is fáradozott. Tudományos munkássága taglalása során fontos phytochemiai kutatásait és ásványvízanalíziseit megemlíteni, de személyéhez fűződik a kénhidrogének vizsgálata és a valeriánsav izolálása is. Életműve nemcsak a gyógyszerészettörténet, de az általános tudománytörténet szempontjából is figyelmet érdemel. Az összeállítás gazdag archivális anyaga, jegyzetei, illusztrációi, a felhasznált irodalom jegyzéke — beleértve Trommsdorff munkáinak bibliográfiiáját is —, a kép-, név- és tárgymutató elősegítik a kötetben való jó eligazodást. Kapronczay Katalin