Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Genschorek, W.: Ferdinand Sauerbruch. Ein Leben für die Chirurgie (Rákóczi Katalin)

amelyek nagymértékben kiszélesítik a választékot. Különösen a nagy földrajzi felfedezések után az egész világ gyógyanyaga rendelkezésre áll. A 15. századtól kereskedelmi társaságok irányítják a beszerzést és forgalmazást. Meglepően gazdag a választék a varázsitalok, szakrális amulettek, mérgek, ellenmérgek terén, amelyek már messze elhagyták a tudományos gyógyítás szintjét, az alkimisták, csalók és hamisítók kelléktárához tartoztak. Az ürülék-patika a legundorítóbb készítményeivel az emberi butaság és sarlatánság külön fejezetét alkotta hosszú évszázadokon át. A mai élvezeti cikkek: kávé, tea, nikotin-készítmények eleinte szintén gyógyszertári termékek voltak. Külön érdekessége a könyvnek az időrendi táblázat, amely kultúrtörténeti, orvosés természettudománytörténeti, valamint gyógyszerészettörténeti áttekintést és összehasonlítást ad; a bő irodalomjegyzék a legalapvetőbb német vonatkozású szakirodalmat nyújtja, a 8 színesés 80 fekete-fehér illusztráció pedig szemléletesen dokumentálja ezer év német gyógyszerészettörténelmét. Rákóczi Katalin Genschorek, Wolfgang: Ferdinand Sauerbruch. Ein Leben für die Chirurgie. Leipzig, Hirzel Verlag, 1979. 254 S. 88 Abbildungen A huszadik század német sebészetének kimagasló egyénisége volt Ferdinand Sauerbruch (1875—1951), aki a sebészet minden területén, főleg azonban a mellkas-sebészetben új módszereket honosított meg. Már kezdő orvosként a napi munka mellett a kísérletezést és tudományos feldolgozást egyformán fontosnak tartotta. Publikációival már a századfordulón magára vonta a tudományos világ figyelmét. Fejlődésére döntő hatással volt a zürichi egyetem meghívása 1910-ben: Boldogan elvállalta a zürichi Kanton-kórház sebészeti klinikájának igazgatását és a rendes tanári állást az egyetemen. A svájci évek a tüdősebészet terén nyújtottak kiváló lehetőségeket. Az első világháborúban egy évig katona-orvosi szolgálatot teljesített, majd ismét Zürichben találjuk a sebészeti klinikán. A frontszolgálatban megsebesült, és csonkított emberek megsegítésére megalkotta azt a művégtagot, amely „Sauerbruch-kar" néven vált ismertté. A végtag-protézisek tökéletesítésére is több módszert dolgozott ki. 1918-ban Münchenben a sebészeti klinika élére került. A városban dolgozó sok neves orvossal baráti viszonyt tartott fenn, akik termékenyen befolyásolták a tudományos érdeklődését. Itt született meg első neves könyve a mellkas-sebészetről. A háború utáni nehéz hónapokban, majd a forradalmi mozgalmak idejében a szegényeken és politikai üldözötteken való segítéstől sem riadt vissza. 1925-től — életének legtermékenyebb szakaszában — a berlini Charité sebészeti klinikájának vezetőjeként dolgozott. A sikeres szív- és tüdőműtéteken kívül figyelme a Basedow-kór, az agysebészet és rákeltávolítás felé fordul. Ekkor már az egész világból érkeznek sebészek a Charité klinikájába, hogy megismerkedhessenek a méltán híres professzor munkájával. A fasiszta üldözés nehéz éveiben példamutató bátorságról tett tanúságot: felemelte szavát az idős, tehetetlen betegek és elmebetegek kiirtása ellen, bekapcsolódott a zsidó orvosok menekítési akcióiba; igaz emberi adottságai áthidalták a betegellátásban beállott válságos időket. 1945-ben, már 70 évesen érte meg a harmadik birodalom bukását. Újult erővel látott hozzá a romokból való újjáépítés munkájához, orvosaival, asszisztenseivel be-