Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Marsovszky Pál: Herzog Ferenc (1879—1952) emlékezetére

Óraműszerű pontossággal érkezett a klinikára, és reggel 8 órakor már az osztályokon volt, ahonnan kb. V2 10-kor tért vissza a szobájába. Onnan naponta a röntgen osztályra is átment, ahol az összes előző napi és függő röntgen vizsgálatokat is megtekintette. Délután nem ment fel a kórtermekbe, de ha bármi probléma adódott, mindig kész volt felmenni vagy még este is bemenni. A gyakornoki kar, az osztályos beosztáson kívül, három havonkint cserélődő laboratóriumi beosztást is kapott, a röntgen osztályt is beleértve: ez utóbbi teljes radiológiai szolgálat volt. Ez minden fiatal orvosnak a laboratóriumi rutin munkákban (vércukor, hugyany, húgysav, maradék N, kreatinin, P, Cl, Na, K, Ca stb.) meghatározásokba engedett betekintést, illetve megtanulták a problémákat, ezen vizsgálatok technikai kivitelével. Ugyanígy bakteriológiai és serologiai beosztást is kaptak. Ezen általánosan nem szokásos munkák sok újonnan jött orvosnál csodálkozást és meg nem értést váltottak ki. Ezekkel kapcsolatban két epizód vetődik fel emlékezetemben. Mint annak idején szokásos volt, egy honvédorvos százados volt szakképesítés céljából 2 évre a klinikára vezényelve. Nem értette, hogy napi parancs, reggeli jelentés, napi parancsba jött szolgálati előírások nélkül, minden akadálytalanul ment a klinikán. Hónapokig tartott míg ezt megértette és megszerette. A másik epizód évek múlva már az Egyesült Államokban ért. A New York-i Presbyterian Medical Center röntgen osztályán voltam 1955-ben, ahol az intézet pathologus főnökét, Stout, A. P. senior kórboncnokot megismerhettem. Stout a 30-as évek elején a pesti egyetem klinikáit és intézeteit látogatta meg mint az A. M. A. kiküldötte, egy orvosi bizottság tagjaként. Mikor kérdése után megtudta, hogy hol dolgoztam, a következőket mondotta: „Jól emlékszem Herzog doktor klinikájára és intézetére, ami nagyon jó benyomást tett rám, lévén a fiatal orvos residensnek klinikai és laboratóriumi kiképzése sokkal jobb, mint hasonló intézeteknél minálunk."* A gyakornokok a rutin laboratóriumi munkákat az osztályos laboratóriumokban végezték (vizelet, széklet, vérkép stb.), s valóban ennek révén sok olyan dologgal voltak tisztában — s látták az összefüggéseket a betegségek és laboratóriumi leletek között —-, amik ma közvetlen tapasztalatok révén általában nem ismertek. Boncolásoknál mindig jelen voltak az osztályos orvosok, tanársegédek : igen gyakran Herzog maga is átment a proszektúrára, hogy végig követhesse a boncolást. A betegen mindig segíteni akart: amihez számára az első követelmény a helyes kórjelzés felállítása volt. Nem szívesen adott gyógyszert, ha a diagnosis még nem volt biztosítva — hacsak fájdalom vagy shock, koma, kollapsus az azonnali beavatkozást nem tette szükségessé. A „salus aegroti supra omnia" vezérfonala volt, valamint a „nil nocere". 11. A röntgen vizit után, 10—11 óra között volt az orvostanhallgatóknak tartott előadása —• s itt már keresztmetszetét próbálom adni annak a tanárnak, aki sem Korányi Sándor eloquenciájával, vagy akár a berlini Gustav v. Bergmann előadásmódjának eleganciájával nem vetélkedhetett. De a hallgatóságot lenyűgözte tárgyi* "I know and remember well the University Hospital and Institution of Dr. Herzog, and I was highly impressed because it was far superior to ours in the States, — what the young residents clinical and laboratory training was concerned".