Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Virchow és Pertik
valóan élete e korszakában alakult ki. Mert hogy személyes, sőt — a nagy korkülönbség ellenére — szinte baráti ismeretségbe kerültek, azt Pertik későbbi, Virchowról írt közleményei árulják el. Erről azonban a szakmai életrajzok semmit se tudnak. Pedig ez a kollegiális barátság nagyobb mértékben hatott Pertikre, mint Virchow gazdag irodalmi termésének akármilyen gondos tanulmányozása is; természetesen Pertik ezt sem mellőzte. Mindezek következtében Pertiknek köszönhetjük a legtöbb szubjektív vonással gazdagított Virchow-méltatást és tömör életrajzot, valamint Virchow elméleti munkásságának részletes magyar nyelvű ismertetését. Scheuthauer [8] után is elsősorban Pertik mutatta be a magyar szakközönségnek Virchow egyéniségét és pathologiai elveit. Pertik bibliográfiájából négy tanulmány emelhető ki az előbbiek demonstrálására. Kettő az Orvosi Hetilapban jelent meg; az első „Virchow 80-dik születésnapja ünnepe" (1904) [4], a második, rá egy évre, sajnos nekrológ-jellegű: „Virchow Rudolf; Visszaemlékezések és reflexiók''' címen (1902) [5]. Mindkettőre jellemző az éppen megszerzett impressziók frissesége és a megjelenés gyorsasága. Például a nekrológ Virchow 1902. szeptember 9-i temetésén való részvétel és hazautazás után szeptember 21-én jelent meg, tartalmazva Virchow életrajzát, sokoldalú tevékenységének, főbb alkotásainak méltatását és a temetés részletes ismertetését. (Ez a szerző gyors rekapituláló készsége mellett az akkori idők rugalmas szerkesztőségi munkáját is jellemzi, az ún. „átfutási idő" ma elképzelhetetlen rövidségét.) E cikkek sok személyes vonatkozást is tartalmaznak, és Pertik részben ezekkel is jellemzi Virchow hallatlan munkabírását, szorgalmát és produktivitását. Megtudjuk ezekből, hogy Virchownak évtizedeken keresztü napi 4—5 óra alvás elég volt és igen mértékletes étkezésére is kevés időt fordított. Pertik a moszkvai XII. nemzetközi kongresszuson 1897-ben két héten át együtt lehetett Virchowval. így írt erről: „Ott a Kremlben vele együtt laktam és Virchow azzal tüntetett ki, hogy sokszor vele tölthettem az egész napot. Egyik ilyen napi programunk ez volt: Reggel 9-kor ülésre mentünk. Együtt tértünk vissza 1 órakor villás reggelire a Kremlbe. 3—6-ig együtt voltunk üléseken s mikor fél 7-kor a Kreml legmagasabb tornyát másztam meg, a torony tetején találtam Virchowot fiával, Hans Virchowval. Fél nyolczkor együtt étkeztünk, 9-kor a lakására hívott meg kávéra, a hol fél 2-ig magyarázott rajzokat és szerinte a világ legrégibb koponyáját, melyet 5000 esztendőre taksált, 2 demonstrálta. Én aludni tértem. Ő pedig négyig írt s reggel 8-kor megint ülésre ment. így fejezett be kremli tartózkodása alatt két értekezést.'''' [4] Megjegyzendő, hogy Virchow ekkor 76 éves volt. A 80. születésnap ünnepély sorozatán résztvett magyar küldöttségben Genersich Antal és Pertik Ottó a budapesti Tudományegyetemet, Jankó János etnográfus pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot képviselte. A gazdag program még a fiatalabb résztvevőket is igénybe vehette, az ünnepelt aggastyán azonban imponálóan könnyen tűrte el. Október 12-én bemutatták a nagyközönségnek az új Kórbonctani Múzeumot, amelynek akkor 23 000 darabból álló anyagát maga Virchow gyűjtötte és rendszerezte is. Ezt a múzeumot Pertik szerint a berlini néphumor ,, KaiserVirchow-GedächtnissKirche"-nek nevezte el. Az avató beszédet maga Virchow tartotta és a reá nem jellemző „szűkszavúságból" „7 negyedórára", vagyis egy és háromnegyed órára tel2 A geológiai időszámítás akkoriban még a ma tudottnál lényegesen kisebb időtartamokat tételezett fel, Virchow pedig a már ismert neandervölgyi ősemberlelet ősiségét nem fogadta el.
