Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Schultheisz, Emil: Az élettani korszak kezdete (angol nyelven)

Indeed, it seems that Nicolaus of Cusa is really the initiator of a very basic attitude which came to be held in some form namely, that fundamental principles in the form of the idea of measuring in which field he preceeded the experimental practice of van Helmont by 150 years ! Összefoglalás Nehéz lenne pontosan meghatározni a fiziológiai éra „kezdetét" az orvostörténelemben. Valószínű, hogy a klinikai és nem-klinikai orvostudomány fejlődése szinte közös úton haladt, különösen a modern, részben kísérletes medicina „klasszikus háttér-korszakában". Általában ismeretes, hogy a nem-klinikai medicina nem azonos a kísérletes medicinával. A kísérletes orvostudomány a reneszánszban kezdődött, de ókori előfutára is volt (Herophilos). Nicolaus Cusanus (1401—1464) korának jól ismert és rendkívül termékeny szerzője volt. Teológiai írásai mellett foglalkozott jogi, politikai, metafizikai, asztronómiai, filozófiai és természettudományos kérdésekkel is. Nem meglepő, hogy van Helmont (1577—1644) későbbi kísérleteinek témája, valamint gondolkodásmódja fellelhető már Cusanus „Idiota de Staticis Experimentis" című művében. A négy könyvből álló, dialógus formában megírt mű 1450-ben készült el. A dolgok titkainak megismeréséhez a legbiztosabb út a súlyok különbözőségének megállapítása — állítja az „Idiota", azaz a laikus az „Oratorral" folytatott párbeszédben, és felsorolja a legkülönfélébb anyagok mennyiségi meghatározásának eszközeit és módszereit. John Dee (1570) dicsérte Cusanust a mérleg használatáért, s ez indította Santorio Santorót ,,De Statica Medicina" című műve megírására 1614-ben. Azonos hagyományokat követ Stephen Hales későbbi könyve, a „Vegetable Staticks" (1727), mely része lett az első angol növényfiziológiai műnek tekintett, kétkötetes „Statical Essays"-nek (1737). Cusanus a tökéletes tudás elérhetetlenségének szkeptikus tételéből indul ki, melyből természetesen következik a „tudós tudatlanság" doktrínája. Skolasztika elleni lázadása megnyilvánult az ész és logika elleni reakciójában a megismerés minden terén. Metafizikájában disztinkciót alkalmazott ész és intellektus között. A fizikai világ megismerésében a megfigyelés és mérés szerepe annyira fontossá válik, hogy gyakorlatilag az emberi elme etalonja lesz, s ez a fiziológiai gondolkodás kezdetét jelzi. Bár a 13. századot követően Nyugat-Európa szellemi fejlődése megtorpanni látszott, a változás folyamata állandó volt, s az átmeneti periódusban megtalálhatók a reneszánsz gondolatrendszereinek csírái. A reneszánsz orvostudomány merített a logikai analízis fellendüléséből és bizonyos empirikus kutatásokból, a reneszánsz ember a skolasztika módszerét használta a skolasztika tagadására. Cusanus egy alapvető szemlélet, a mérés útján való mennyiségi meghatározás alapelvének megteremtője volt, s ezzel van Helmont kísérletes gyakorlatát 150 évvel megelőzte. E. SCHULTHEISZ, Dr. med., Dr. h. c. Minister of Health, President of the Hungarian Society for the History of Medicine, President of the Editorial Board of Comm. Hist. Artis Med. Semmelweis Medical Historical Library Budapest, Török u. 12, Hungary, H-1023