Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Szerbák Elek: Halál, temetés és búcsúztatás a XIX. század eleji Magyarországon

„Ketten akartok mást, mint kell gyógyítani, tanítani; 'S mind a ketten előbb sírba merültetek el." Bizarr szituációból keletkezett búcsú vers a Háberle Károly halála után költött. A gyilkosságot követően ugyanis Majovszky János I. éves orvostanhallgatóra terelődött a gyanú, majd mikor a rávonatkozó feltevést elejtették, a fiatalember gyászdalt írt korábbi tanárához. A 19. század első felében a költők Hahnemann halálakor szólaltak meg különösen egységesen. Róla Vörösmarty már korábban is írt, amikor Organonja magyar nyelven került kiadásra. 1844-ben azután egy 8 oldalas kis kiadvány jelent meg Pesten, Hahnemann emléke címen, amely Garay, Császár Ferenc és Vörösmarty egy-egy búcsúversét tartalmazta [34]. Idézet Császáréból: „Magadhaladtál Mutatlan úton, keresni lelked' Sejtelmeit;" A kezdettől fogva, ahogy haladunk előre a században, az orvosokról írott nekrológok száma is szaporodik. Mátray (Róthkrepf) Gábor közel két oldal terjedelműt tesz közzé Széchényi Ferenc udvari orvosáról, dr. Kis Józsefről a Tudományos Gyűjteményben s még terjedelmesebb Kovács Pálé, aki Zsoldos Jánost öt oldalon parentálja el az Orvosi Tár 1832. évi 12. füzetében. Figyelmet érdemel, hogy a magyar orvosi és tudományos folyóiratokban ekkor már nemcsak itthoni, de külföldi jeles orvosokról is napvilágot látnak méltató megemlékezések. Amint a pályának, az életnek, úgy a rövid mesgyék közé fogott búcsúnak is, bármilyen őszinte és mély is lehetett az, hol előbb, hol később lejár az ideje, és kezdetét veszi egy második fázis : az utóéleté. IRODALOM 1. Abaúj-Torna vm. és Kassa. (Szerk. Borovszky Samu) Bp. 1896. (Magyarország vármegyéi és városai) 2. Alapi Gy.: Kultsár István. Komárom, 1911. 3. Ambrózy Á.: Világos pillanat. Schumann életregénye. Bp. 1964. 4. Antal J.: Néhai orvos Gecse Dániel életrajza emberszereteti intézete jelentő eü. Alapítvány és annak rövid felvilágosítása. Maros Vásárhely, 1840. 5. Antall J.: Homeopathy and Medical Education in Hungary. Comm. Hist. Artis Med. 51—53 (1969). 6. Artelt, W.

—Rüegg, W. (Hrsg.): Der Arzt und der Kranke in der 19. Jahrhundert. Stuttgart, 1967. 1. Bakács T.—

JeneyE.: A higiéné tankönyve. Bp. 1960. 8. Bálint L: Az orvos helyzete és alakja a társadalomban. Orvosok Lapja. 1946. 2. k. 22. sz. 9. Balogh (Almási) P.: Hahnemann. Emlékbeszéd. Pesten, júli 28. 1844. Buda, 1844. 10. Balzac, H.: Emberi színjáték. 9. k. Bp. 1964. (Jegyzetek) 11. Baradlai J.—Bársony E.: A magyarországi gyógyszerészet története az ősidőktől a mai napig. 1—2. k. Bp. 1930. 12. Bartók L: A magyar szemészet története. Bp. 1954. 13. Báthory G.: Néhai orvor-doctor tek. nemes és nemzetes Cseh Szombati József úr sírhalma. Pest, 1815.