Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
TANULMÁNYOK - Balogh János: A befecskendezéses kezelés kezdetei Magyarországon
az 1920-as évek végére a vegyészek olyan anyagokat tudtak előállítani, amelyek megfeleltek az intravénás altatással szemben támasztott követelményeknek [18]. 1928—29ben Szathmáry a Tóth-klinikán intravénás narcosisban nőgyógyászati körettázsokat végzett, 1931-ben pedig laparatómiát csinált Evipán narcosisban; 1936-tól ez rutin beavatkozássá vált. 1930-ban Elischer Ernő Avertin bódulatban végzett műtétekről értekezik. Más sebészek, így Bakai és Klimkó is foglalkoztak a kérdéssel. Bud György szülész-nőgyógyász főorvos műtőasztalra és ágy szélére szerelhető, intravénás altatásra alkalmas fecskendő készüléket szerkesztett, amelyet egyszerű fogással át lehetett állítani intravénás infúzió adására. Bud osztályáról Káinoki Kis Jenő 1936-ban közölte a készülék újabb technikai változatát, ehhez sterilizálható, speciálisan szabott karzsákot alkalmaztak, amelynek segítségével vénapreparálást lehetett a műtőasztalon vagy a betegágynál végezni. Bud és munkatársai, valamint Fáykis sebész főorvos 200 nőgyógyászati és 200 sebészi hasmetszést hajtottak végre intravénás narcosisban a Bud-féle készülékkel [26]. A sebészi aszepszis és fájdalomcsillapítás kiterjesztette a sebészeti ténykedés lehetőségeit, az injekciós technika a diagnosztika határait tolta ki. A berlini Szt. Hedvig kórházban a magyar származású Lichtenberg a Binz és Räthe által előállított uroszelektán B nevű anyaggal, amelyet intravénásán lehetett alkalmazni, kidolgozta az intravénás pyelográfiát. Az Ossenbeck és Titze által előállított Abrodill készítménnyel Illyés és munkatársai, valamint Minder Gyula, Herman János, Melly Béla, Kovács Ákos, Noszkay Aurél és még sokan mások művelték eredményesen az intravénás pyelográfiát. Az Egger cég a magyar készítésű Neorenumbrált hozta forgalomba. A gyógyszerészek is jelentős mértékben kivették a részüket a hazai injekciós kezelés történetéből. Karlovszky Geyza 1884-ben, valamint az Aréna úti 1891-ben létesült Hattyú gyógyszertár és injekciós üzem, továbbá 1917-ben a Rózsavölgyi Imre gyógyszerész üzeme ampullázott gyógyszerkészítményeket hoztak forgalomba. Ki kell emelnünk Spergely Béla úttörő munkásságát, aki a gyógyszeroldat és az ampulla anyagának egymásra való hatását vizsgálta. 1923—24-ben Graham és Cole ajánlatára intravénásán beadott jódtartalmú kontrasztanyaggal végezték azepeutak feltöltését. 1926-ban Bársony Tivadar, Koppenstein Ernő és Fridrich László 400 intravénás cholecystográfiát ismertettek [2, 3], Az előzőekben már volt szó arról, hogy az aszepszis beköszöntével új fecskendő került használatba, amelyet az aszepszis elvei szerint tökéletesen lehetett sterilizálni. Seregi Emil és Gajzágó Dezső 1938-ban végzett vizsgálatai alapján a következőket tudjuk: ,,... vizsgálatainkat kiterjesztettük a record fecskendőkre is, amelyeket Hart fertőzés átvivőknek nevez. A record fecskendő fém része az üveghez van forrasztva, a forrasztásban a sterilezéstől hamarosan apró repedések és szakadások támadnak, amelyekről a legkönnyebben úgy győződhetünk meg, hogy a ráöntött tus vagy festék eltávolítása nehéz, sokszor lehetetlen. Természetesen ezekben a repedésekben szövetrészek, váladékok és kórokozók is megtapadhatnak." Seregi kísérletei azt bizonyították, hogy a csírák a 100°-os vízben 10 perc főzéssel nem pusztulnak el, csak 2,6 atm. nyomáson és 127°-on volt megbízható a sterilizálás. Ezek között a körülmények között viszont a fecskendők nagyobb része tönkrement. Seregi üvegből készült Luer fecskendők bevezetését ajánlotta olyan conussal, amelyekre a Record tűk is felilleszthetők voltak. Az 1930-as évek végén hazánkban lezárult az injekciós kezelés első korszaka. 1860 és 1940 között a bőr aljába, az izomba és a vivőérbe történő befecskendezések mindennapos orvosi ténykedéssé váltak.
