Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
TANULMÁNYOK - Balogh János: A befecskendezéses kezelés kezdetei Magyarországon
British Medical Journalban. Wood mélységesen meg volt győződve arról, hogy a neuralgias pontra adott gyógyszernek csak helyi hatása van. Hunter londoni orvos 1859-ben bebizonyította, hogy bárhová is adjuk be a morfinoldatot, annak mindig általános hatása van. 1860-ban Becquerel, Courty, Hérard, Béhier már nagyszámú morfin és atropin szubkután befecskendezést végeztek, Bostonban pedig Ruppaner amerikai orvos terjesztette ezt a kezelési módszert. 1878-ban Pooley Ohioban Pravaz fecskendővel carbolsavat fecskendezett aranyeres csomókba [50]. Beigel és Hüter kolera eseteiben nagy mennyiségű folyadékot fecskendeztek be a bőr aljába, így kísérelvén meg a súlyos betegség gyógyítását. A befecskendezéses módszer olyan mértékben terjedt, hogy az irodalomban szövődmények jelentkezését is kezdték közölni. A szubkután injekció kifejezés Eulenburgtól származik az 1860-as évek elejéről [12, 16.]. A tárgyalt időszakban a következő főbb fecskendő típusok váltak ismertté: /. Ferguson-féle. Csúcsban végződő, beosztás nélküli üveg cylinder, amelyre élesre köszörült hegyű vastag tűt lehetett illeszteni. Hasonlót szerkesztett egy Travoy nevű műszerész is. 2. Pravaz fecskendő. Kb. 2 ml űrtartalmú bőrdugattyús, a fémnyélen szabályozó csavarral ellátott eszköz, amelyre üreges tű illeszthető. 3. Behier fecskendő. A nyélre erősített csavar a henger tartalmának Vis részét ürítette ki egy fordulatával. Troikárt használtak hozzá. 4. Charriere fecskendő. Ugyanaz mint a Pravaz, csak ennél a tűt fel kellett csavarni. 5. Luer fecskendő — főleg Németországban (kb. 1 ml). 6. Leiter bécsi műszerész fecskendője. A dugattyú nyele durit gumibői készült [31]. 7. Angliában Hunter, Coxeter, Joung készítettek a Pravazéhoz hasonló fecskendőket. 8. Rynd (ír) nagyon komplikált, célszerűtlen, nem dugattyús rendszerű eszköze. A folyadéknak a saját súlyánál fogva kellett volna kifolynia, amint a fecskendővel egybeépített rugós tű visszaugrása ezt lehetővé tette. 9. Bourgignon-féle fecskendő. Dugattyú nélküli, egybeépített tűvel működött. 10. Anel-féle szemészeti fecskendő (1838). 11. Neuner-féle szemészeti fecskendő (1827 körül). 12. Nagyobb folyadék mennyiségekhez Sudmann-féle, két hengeres fecskendő. 13. Nagyméretű volt a Beigel- és Hüter-féle dugattyús fecskendő, amellyel choleras betegeket kezeltek. (Lieberich ajánlotta a Párizsból beszerezhető platina és irídium tűket, amelyek drágák, de izzítással jól tisztíthatók, nem deformálódtak.) 14. Axel fecskendő. Eredetileg a könnytömlő kezeléséhez; a gyakorlatban nem vált be. 15. Mathieu-féle seringue décimale hypodermique, amely 4 ml űrtartalmú volt, és 0,1 ml-nyi mennyiség is adható volt vele. * Hazánkban a XIX. század második felében kezdődött el a befecskendzéssel történő kezelés módszerének alkalmazása. 1860-ban Balassa nyári szabadsága alatt Párizsban Luer német származású orvosi műszerész kirakatában megpillantván egy Pravaz-féle fecskendőt, megvásárolta azt. Hazatérte után klinikáján használták az eszközt, sőt már Pesten is készíteni kezdték, a Barátok Terén, Fischer Péter sebészi eszköz és kötszer készítőnél. Balassa tanítványa, Tóth Nepomuk János műtő, egyetemi tanársegéd [25], 1861-ben megjelent cikkében,