Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Büky Béla: Rejtett orvosi vonatkozások régi szavainkban

Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből (Budapest, 1975. Akadémia Kiadó) Ligeti Lajos : A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van I—II. (Bp., 197 ; és 1979. Körösi Csorna Társaság és az MTA Könyvtára közös kiadásában). A két ki7 váló nyelvész számos orvostörténeti vonatkozású szótörténeti kérdést említ. így pl. PaisDezső e posztumusz tanulmánykötetében találjuk meg az agyafúrt szó némileg módosított etimológiáját (korábban a Magyar Nyelv 10, 414—417 alatt jelent meg) és az orvos szóval kapcsolatos, MTA I. Oszt. Közleményeiben megjelent eredmények újabb kiadását. De a legfőbb értéke a tanulmánykötetnek az, hogy itt jelent meg az őrül szó etimológiai elemzése, ez csak e kötetben található meg. — Ligeti Lajos dolgozatainak gyűjteménye is számos orvostörténeti vonatkozást tartalmaz: a már említett gyomor szó mellett az íz 'Gelenk', a kanyaró és több más szó etimológiája bizonyítja ezt. A két említett tanulmánygyűjtemény mellett a nyelvészeti terület orvostörténeti vonatkozásainak leghatalmasabb tárháza a Benkő Loránd főszerkesztésében megjelent 3 kötetes ,,A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" c. munka (I. 1967. 1142 p., II. 1970. 1111 p., III. 1976. 1230 p. — rövidítése a továbbiakban: TESz.) Az említett háromkötetes szótár azért teszi lehetővé rejtett orvosi vonatkozások felszínre hozatalát, mivel a magyar szavak előzményeinek rokonnyelvi adatait is közli, márpedig a rokonnyelvi adatok megadott jelentései sokszor olyan orvosi vonatkozást tükröznek, amely a magyar szóban már elhalványodott, eltűnt. Ha azonban ilyen előzményt látunk, sokszor nem is túl nagy erőfeszítéssel, rádöbbenünk a magyar szó rejtett orvosi vonatkozásaira is. Nézzünk néhány példát. Az agyafúrt szó etimológiájának tanulságai. Pais Dezső „A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből" c. postumusz könyvében (1975, 7—10) azt olvassuk, hogy az agyafúrt jelentése ,fúrt agyú' azaz ,lékelt koponyájú', s e szóban nemcsak a honfoglaláskori koponyalékelés gyakorlatának bizonyítékát látja, hanem arra is gondol, hogy esetenként koponyalékeléssel „fúrtagyú" embert hoztak létre olyan helyeken, ahol nem volt sámánképességű ember. A fúrt agya révén sámánná tett ember közvetített az élők és a túlvilág között. László Gyula szerint ugyan nem hoztak létre sámánokat műtéti úton, de az agyafúrt—fúrtagyú jelentésfejlődést, és egyben azt, hogy ez a szó az ősi koponyalékelések jelenségére, következményeire utaló nyelvi adat, teljességgel elfogadja. A beteg szóval kapcsolatos észrevételek. Az említett szótárból megtudjuk, hogy a magyar beteg szó számos környező nép nyelvébe kölcsönszóként átment (így a szomszédos szláv népek nyelvébe és a románba). Ebből arra kell következtetnünk, hogy a szó országosan elterjedt, gyakran használt szó lehetett már az Árpád-korban. A fene szóval kapcsolatban is bízvást utalhatunk olyan etimológiai vonatkozásokra, amely első pillanatra nemigen lenne sejthető. Arról van szó, hogy a jelenlegi nyelvészeti kutatások, meglehetősen egyértelműen, a fene szót a fen igével hozzák kapcsolatba, érmek melléknévi igenevéül minősítve a szóban forgó alakot. így a fene annyit jelent, mint a mai 'fenő'. Ez a melléknévi igenévi jelentés könnyen válhatott erdei állat megjelölőjévé, hiszen erdőben közönséges látvány lehetett, hogy a vadkan valamilyen tárgyon, fán fente agyarát. A vadkan veszedelmes, dühös állat lévén az öt jelölő fene szó rövidesen 'fenekedő dühös állat' jelentést vehetett fel. Mindebből arra következtethetünk, hogy a betegségnévként jelentkező fene szó 15 Orvostörténeti