Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
család is védszentjének tartotta őket. Bizonyíték erre a már említett koronázási palást és közvetve a csarodai falképek. 110/a A XIII. században készült román stílusú freskó ikonográfiailag rendkívül érdekes és egyben egy fontos kérdést tisztáz. Szt. Kozma és Dámján e falképek alapján még semmiképpen sem védszent, csupán az „ingyengyógyítás" példaképei. Szinte szimmetrikus tartásban, az egyik jobb, a másik bal kezében „egymás felé gömbölyű, kereszttel koronázott orvosságos üvegeket nyújtanak". 111 Ez az érdekes, kereszttel jelölt orvosságos üvegecske nem példáz mást, mint a „szent ingyenorvosokat". A falkép arra bizonyíték, hogy a XIII. században még semmiképpen sem az orvostudomány és a gyógyszerészet védszentjei ők. Egyébként is a legkorábbi, uroskóppal és patikaedénnyel történő ábrázolásuk esetleg az 1400—1410-ben faragott szekcsőaljai (Siba) oltár középrészén levő faszobrok. 112 Mindkét szent egyik keze csonka, így nem tudhatjuk biztosan, mit tartottak a kezükben. Jelenleg a legkorábbi, orvosi attribútumokkal történő ábrázolás az 1460 körül festett bártfai (Bardejov) Szt. András-oltár egyik táblaképe. 113 A magyarországi ábrázolások egy lényeges vonásban térnek csak el az Európában a XV—XVI. században sematikussá váló Kozma—Dámján ikonográfiától: arab típus helyett európai arccal jelennek meg, egyébként az előírásos hosszú kaftánban. A belgyógyászati diagnosztikának szinte egyetlen módszere, a vizeletvizsgálat és a kezelés fő alapja, a gyógyszeradagolás; ez a mindennapi orvosi gyakorlat hozta magával a patronátus kialakulását. A XVI. század elején nagyszámban készült táblaképek közül kiemelkedik a tanulmányunkban már említett „Czottmann Bertalan gyógyszerész és felesége fogadalmi képe" (1516). A festményen közvetlenül a térdeplő, imádkozó patikus-házaspár feje felett Szt. Kozma és Dámján, előírásos attribútumaival, valóban az orvostudomány és a gyógyszerészet védszentjének tekinthető. A gyógyszerész, a reneszánsz öntudatos és tekintélyes polgára Szt. Dámján személyében már saját, önállóvá vált „mesterségének" patrónusai tisztelte. Az orvosi szakkönyvekben ugyanakkor és hasonló ábrázolásban tűntek fel, Gersdorf híres sebészeti munkájában, a „Feldbuch der Wundartzney"-ben szintén így örökítette meg a fametsző Johannes Wechtlin (kb. 1490—1530). A „világiasodás" útját jelzi, hogy a késő középkori egyetemek vagy orvosi testületek címerébe is bekerült a képük, s még ma is ott van néhány protestáns( !) egyetem pecsétjén. 114 A régi budai egyetem patrónusait bennük tisztelte, ünnepüket évente az orvosi kar az egyetemi templomban megülte. 115 Magyarországi tiszteletük a XVIII. szánó/ 8 Vida M. : i. m. (99. lábj.) 111 Entz G: i. m. 18. 112 Radocsay D.: Faszobrok. 211. — adatai: Szt. Kozma, mag. 93 cm, Szt. Dámján, mag. 97 cm. Jelenleg a kassai (Kosice) Múzeum tulajdona, Szt. Miklós-oltár. lelt. sz.: 145/38. v. ö. Vida M.: i. m. (99. lábj.) 113 Radocsay D. : Táblaképek i. m. 264. — adatai: Fa, tempera, 48,5 x 34,5 cm. 114 Magyary-Kossa Gy.: i. m. 2. k. 86.; Vida M.: Az orvostudomány és a gyógyszerészet védszentjei Magyarországon (kézirat). — Lukács evangélistának, az orvosnak is ismert egyetemi patronátusa Európában. Hazai ilyen irányú tiszteletéről csak a XVIII. sz.-ból tudunk, alakja az orvosi kar pedumján látható. Kórházak és fürdők védszentje, nevét viseli a budai Lukács fürdő és kórház. 115 Magyary-Kossa Gy. : i. m. 2. k. 85.
