Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1978. 1—2. (Szlatky Mária)

lönbséget tesznek felnőtt-gyilkosság és csecsemő-halál (csecsemő-gyilkosság) között. Ez utóbbinál gyakran szerepel mentő körülményként az anya ideiglenes (!) beszámíthatatlansága. A cikk második része az amerikai törvényekkel foglalkozik, melyek bár az angol törvényekből fejlődtek ki, de amelyekben a fenti különbségtevés már nem található meg. Robert Heller: Officiers de santé; The Second-class Doctors of nineteenth-century France (25—43. pp.) című cikkében tömören ismerteti a francia orvosképzés szisztémáját a 19. sz. elején. Az egyetemi képzés mellett igen nagy jelentőségű volt az ún. „másodosztályú orvosok" vagy officiers de santé-k képzése. Oktatási tervüket Fourcroy dolgozta ki, amit 1803ban Napóleon törvényként kiadott. Az officier de santé nem azonos a mi „egészségügyi középkáder" fogalmunkkal, ugyanis önálló praxist folytattak. Létüket a 19. sz. első felének kedvezőtlenebb szociális viszonyai és a napóleoni háborúk indokolták. 1892-ben azonban már törvény szabályozza, hogy önálló gyakorlatot csupán egyetemet végzett orvos folytathat Franciaországban. A cikket az 1803-as törvény teljes terjedelmű szövege egészíti ki. Christine Hillam egy a 18—19. sz. fordulóján élt angol fogorvos életét és munkásságát dolgozza fel rendkívüli részletességgel James Blair (1747—1817), provincial dentist (44—70 pp.) című Írásában. J. Blair Leicester, Chester, Liverpool városokban működött évekig. Újságokban közzétett hirdetései alapján betekintést nyerünk a korabeli fogorvosok felkészültségébe, anyagi viszonyaikba. Blair leszármazottai közül (11-ből) heten választották a sebészi vagy fogorvosi pályát. A cikket J. Blair hiteles arcképe és egy róla készült karikatúra egészíti ki. D. van Zwannenberg cikke ugyancsak egy angol orvos-dinasztiával ismertet meg minket. (The Sut tons and the Buisness of Inoculation, 71—82. pp.) Robert Sutton suffolki sebész és hat fia (ugyancsak sebészek) igen nagy szerepet játszottak a 18. sz.-ban Közép-Angliában, az inoculatio elterjesztésében. Szerepük Jenner fellépésével és a vaccinatio elterjedésével szorult háttérbe. (1840-ben már törvény tiltja az inoculatiót.) A Sutton-család kapcsán az inoculatio egész angliai történetét megismerhetjük. J. Richard Harding írása a trópusi eredetű bőrbetegségek történetéhez szolgál adalékokkal, feldolgozva a Cardiff melletti Roath Lake fertőzöttségéből származó betegségek történetét. (Cardiff's Tropical Disease, Cercarial Dermatitis, 83—88. pp.) A rövid írások sorát N. Poynter Lord Cohen of Birkenhead halála alkalmából írt nekrológja zárja. Vol. 22. No. 2. April 3 tanulmányt, 2 eredeti dokumentumot, 2 rövid cikket, valamint a Scottish Society of the History of Medicine 1976— 77. ülésszakáról való beszámolót tartalmazza a 2. szám a híreken és könyvismertetéseken kívül. Basil Haigh a 19. sz. elején az Ural hegység bányáiban (128) és üzemeiben dolgozók egészségügyi és szociális viszonyait tárja fel, korabeli beszámolók és leírások alapján. A leggyakoribb betegségek a skorbut, himlő, anthrax és az alkoholizmus. A szerző számos táblázattal, térképpel teszi érthetőbbé és érzékletesebbé tanulmányát. (Urals Factory Hospitals and Surgeons at the Dawn of the Nineteenth Century, 119—137. pp.) Gail Pat Person a gyermekágyi láz és ennek járványos illetve nem járványos betegségként való felfogásának történetét dolgozza fel, kizárólag az 1830—1860