Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
ADATTÁR - Marsovszky Pál: Egy közel 200 éves orvosi disszertáció a skorbutról
EGY KÖZEL 200 ÉVES ORVOSI DISSZERTÁCIÓ A SKORBUTRÓL ±\a gyapám nagyapjának, Marsovszky Józsefnek 1785-ből való orvosi diplomáját restauráltattam a bécsi Nationalbibliothek műhelyében. A restaurátor megtalálta és kikérte a könyvtárból a diplomában megnevezett dissertációt, a „De Scorbuto" című könyvecskét (144592— A), s ezt számomra megtekintésre átadta. E latin nyelven írt munka, amely 11X16 cm-es könyvformában 56 oldalon íródott, érdekes képet ad az akkori általános orvosi felfogásról, klinikai tünetek, szövődmények, valamint más betegségekkel való társulás megjelenési formáiról, ugyancsak a gyógyításról. Az akkor 26 éves fiatalember bécsi egyetemi tanulmányai befejezte után másfél évig dolgozott e munkán — avatásakor ezt köteles volt nyilvánosan megvédeni. Az előszóban munkáját promotorának, Höck Ferenc Xavérnek D. D. D. jelzéssel (dat, dicat, dedicat) — ajánlja. A skorbut egészen a XVIII. század végéig az orvostudomány komoly problémája volt. Ezt mutatják a megdöbbentő észlelések, amelyeket az Újvilág felfedezésével kapcsolatos hajózások, majd később háborúk és ezekhez társult járványok során szereztek, így pl. Vasco de Gama 160 embere közül 100-at elvesztett, amikor 1497-ben a Jóreménység Fokát elérte: Jaques Cartiernek 110 embere közül csak 10 menekült meg a kórtól 1535-ben, a New Foundland-i expedíció idején. A 30 éves háború első felében a kiütéses typhus volt a fő csapás, második felében a pestis volt domináns — a skorbut az egész időszakban végig szerepelt. Nem csodálható tehát, hogy ezen ismeretlen betegség komolyan foglalkoztatta az orvosokat, s e dissertáció szerzője is ezt a tárgykört választotta — annak ellenére, hogy e betegséggel kapcsolatos kérdőjelek legtöbbje továbbra is megválaszolatlan maradt. A szerző tizenegy tételt (thesist) állít fel könyve végén. Az akkori nézeteket és véleményeket összefoglalva, összegzi ismereteit a skorbutról. Ezek így szólnak: I. A skorbutnak nincs pontos definíciója. II. A skorbut nem új betegség, csak sokszorosan újból és újból leírták. III. A skorbut kiváltójaként nem szerepel sem a túlzott sófogyasztás, sem a növényféleségek hiánya a diaetában. IV. A skorbut addigi felosztása — savi, maró és alkalikus formája — nem tartható fenn. V. A vér egyszer sűrű, máskor híg, de ez nem a skorbut okozója. VI. Legvalószínűbb — a csontvelő nedveinek (humor) — romlása. MARSOVSZKY PÁL Veniet tempus, quo isla, quae nunc latent, in lucem dies extrahet, longioris aevi diligentia^ Seneca: Nat. Quest. Lib. VII. Cap. XXV.
