Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A hazai anthropológia néhány korai írása

azaz szerinte az egyes embercsoportok közötti különbség kizárólag környezeti hatásokra vezethető vissza. A moldvai Constantin (Costiche) Vernav a magyar egyetemen 1836-ban benyújtott orvostudori értekezésében orvosi tekintetben Wolff András művét követi. De nemzeti öntudattal szól a nők szépségéről, a férfiak erejéről, munkabírásáról, erkölcsösségéről, minden jellegzetes embertani utalás nélkül. Lübeck János Károly az általa szerkesztett Ungrische Miszellen című folyóiratban 1807-ben Bél Mátyással egyezően írja, hogy „a magyarok erősek jói fejlettek, közepes testmagasságúak, zömökek, gesztenye barna vagy fekete hajúak, szemük tüzes, általában barna színű. Orruk jól fejlett, egyenes. Bajuszuk, szakálluk fekete vagy sötétbarna. Mellkasuk domború. Erős csontvázüak és izomzatúak." A városban lakó magyarok e jellegzetes embertani vonásokat kevésbé mutatják. Ebben a keveredés, de főképpen az éghajlat és a külvilág különbözősége játszik szerepet. Hangsúlyozza, hogy az egyes népeknél található testi felépítésbeli különbségeket csupán a külvilág eltérő behatásai hozzák létre, és minden egyes népnél hasonlóan alakulhatnak ki. 3. Gáthy István 1795-ben megjelent Természetismerete, főképpen az emberi lét filozófiai kérdéseit kutatja. Érdeme az, hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy magunkat jobban megismerjük. Fejér Györgynek. 1807-ben közzétett Anthropológia vagyis az ember esmértetése című műve zamatos magyar nyelven igyekszik az ember testi felépítését, szerveinek működését és a benne végbemenő lelki folyamatokat ismertetni. A magyarság anthropológiájáról említést sem tesz. A különböző emberfajtákról felületesen szólott. Benkő Sámuel már 1772-ben létrehozta az első hazai orvosi helyleírást, amikor Miskolc város történeti orvosi helyrajzát megírta. Művében szinte házról házra járva végzett orvosi, egészségügyi, szociográfiai, népszokásokra vonatkozó felmérést, és azok eredményeit kritikai érzékkel foglalta össze. Fischoff Ignác (1839) leírta ugyan a városoknak az egészségre ártalmas voltát, de nem tudott arról, hogy e károsító hatások bármilyen formában is befolyásolták volna a lakosság embertípusait. A Benkő művét követő háromnegyed évszázad alatt sem fejlődött — legalábbis anthropológiai tekintetben — az orvosi helyleírás. Bugát Fái a szerkesztésében megjelenő Orvosi Tárban programot adott „Az orvosi helyleírások (topographia) hasznairól és azon útmódrul, mellyen iratnak"" címmel 1838-ban. Ebben megkívánja, hogy a bemutatott város, vidék egyéb adatai mellett annak anthropológiai leírására is sor kerüljön. De hogy ez az „embertani leírás" mire vonatkozzon, arra konkrét útmutatást nem ad, és az akkori anthropológiai ismeretek mellett nem is adhatott. Ugyanabban az évben jelent meg Jankovich Antalnak, József nádor udvari orvosának német nyelvű könyve Pestről és Budáról, azok lakóiról, különös tekintettel az anthropológiai és orvosi nézőpontra: ez azonban, címével ellentétben, embertani vagy néprajzi adatokat nem tartalmazott. Cselkó Ignác (1839) Trencsénmegye természetleírásának alapjai című orvostudori disszer-