Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A hazai anthropológia néhány korai írása

A HAZAI ANTHROPOLÓGIA NÉHÁNY KORAI ÍRÁSA BUGYI BALÁZS 1. I^eniker 1899-ben „A Föld emberfajtáit és népeit" taglaló könyve térképén Magyarország területét anthropológiai tekintetben még fehér foltként tüntette fel, amely embertani tekintetben még nincsen feltárva. Míg Van der Hoeven (1861), Pruner Bey (1865) csak egy-egy magyar koponyát vizsgált meg (idézi Balogh*), addig R. Virchow 1875-ben tíz magyar koponya vizsgálata alapján „a magyarságot az alacsonyabb fajtákhoz tartozóként" értékelte. Hogy az ekkor tekintélyének csúcspontján álló német tudósnak erre a megállapítására a magyar tudós világ még csak nem is reagált, mai szemünkkel teljesen érthetetlennek tűnik fel. A magyarságnak azonban e súlyos — és annak idején kétségbe sem vont — megítélése később súlyos következményekkel járt. Ezt mutatja két magyar anthropológusnak, Balogh Béla debreceni embertan-professzornak és Bartucz Lajos budapesti tudományegyetemi tanárnak szinte egyidejűleg 1940-ben megjelent két anthropológia-története. Balogh Béla könyve németül jelent meg Berlinben és azzal a ki nem mondott céllal íródott, hogy R. Virchow nézetét megcáfolja, s a magyarság embertani megismerését fejlődésének menetében ismertesse. Bartucz Lajos pedig a „Magyar Föld — Magyar Faj" címen megjelent sorozat negyedik kötetében „A magyar ember. A magyarság anthropológiája" című műben a magyar kutatók embertani kutatásait a magyarság megismerése iránti érdeklődés felkeltésére törekedve, tudományos igényű, de népszerűsítő stílusban írta meg. Mindkét könyvből hiányzik több magyar szerzőtől származó és embertani tekintetben érdekes munka említése. Ezt az magyarázza, hogy mindkét szerző lényegében véve csak a nagyobb könyveket ismerte, és a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat ilyen tárgyú közléseit vette figyelembe. Két disszertáció kivételével a magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1773—1848 között megjelent embertani vonatkozású orvostudori értekezéseket sem ismerik. Ez viszont kevésbé meglepő, hiszen Réti Endre munkássága révén csak 1974-ben vált ismertté a disszertációk gyűjteménye. A két szerző egyike sem ismerte az Orvosi Tár publikációit, sem a Lübeck Károly Hont megyei főorvos szerkesztésében megjelent „Ungrische Miszellen" c. folyóirat közléseit, Huszty Zakariás 1781-ben megjelent dolgozatát kivéve. Hasonlóképpen nem ismerték az orvosok által írt, orvosföldrajzi tekintetben fontos és ember* A továbbiakban az irodalomjegyzékben szereplő művek alapján idézett munkáknál, megállapításoknál a vezetéknévvel utalunk a forrásra.