Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Vallaszky Dezső: Adatok Wallaszkay János, Pest város főorvosa életéhez

Ezt a természettudományi társaságot orvosok alapították 1652-ben Németországban, Schweinfurtban „Academia naturae curiosorum" néven, amelynek 1670-ben I. Lipót pátenst adományoz, és ezután Academia Caesareo Leopoldina név alatt él tovább. Wallaszkay baráti körében általában az a vélemény járta, hogy a Rózsakeresztesek társaságába tartozik, az a tény azonban megalapozottabb, hogy elsősorban az alkímiával foglalkozott igen szívesen. Mind az orvosi, mind a vegyészeti tudományban igen képzett volt.

4 Más források utalnak arra, hogy szabadkőműves volt. II. Élete jelentős korszakának tekinthetjük azt az időszakot, amelyben szoros barátság fűzte a hírneves polihisztorhoz, Bél Mátyáshoz (1684—1749). Wallaszkay alkímiai munkásságát Bél Mátyás mentette meg az utókor számára. Bél tanári működése mellett lapot szerkesztett, számos földrajzi és történeti munkát írt. Tanult, olvasott, mindent feljegyzett, minden érdekelte. így kapcsolódott bele az alkímiába is. Pozsonyban a titkos tudományoknak sok művelője volt. Ott lakott Gömöry Dávid (1708—1795), Moller Dániel (1642— ?), és mások. Wallaszkay János pedig akkori állandó lakóhelyéről, Bécsből, rendszeresen átjárt Pozsonyba. Ilyen esetekben Bél Mátyásnál lakott, és együtt dolgoztak. Bél 1738 januárjában kezd az alkímiával foglalkozni. Előbb olvassa a munkákat, azután jegyzeteket készít belőlük. Különösen sokat jegyzett Wallaszkaytól, akinek — úgy látszik — kéziratos munkája is volt. Jó barátság fűzte hozzá, amellett mesterét tisztelte benne, aki bevezette a rejtelmes tudományba. Wallaszkay magyarázta meg Bélnek a szakkifejezések értelmét, ő adta olvasni, tanulmányozni a kiválóbb szerzők könyveit. Bél Mátyás az alkímiáról szóló naplószerű feljegyzéseit 1738. január hónaptól 1746. december hónapig vezeti apró betűs kézírásával és az akkor szokásos alkímiai jegyek alkalmazásával. A napló Albertus Magnustól (1193 v. 1206—1280) kezdve sok régi és korabeli tudós, ez utóbbiak között Wallaszkay megállapításaival is foglalkozik. Bél Mátyás 1738-ban ezt írja: „November hó első napján Wallaszkai úr az én múzeumomba jött lakni." Ettől a naptól számíthatjuk szoros barátságukat, amely egészen 1749-ig, Bél Mátyás haláláig tartott. Pozsonyban Wallaszkay Bél laboratóriumában dolgozott. Bél egy alkalommal a naplójában röviden elmondja Wallaszkay kísérletét, miszerint „ő a mágnesét kitette a levegőre egy igen kicsiny agyagcsészében az ablak fölé az én múzeumomban." A leírásból azonban nem derül ki, hogy mi volt a kísérlet célja és mi lett az eredménye, csupán arra lehet következtetni, hogy valamely mágneses jelenséget akart vizsgálni. Hasonlóan rövid feljegyzés olvasható Bél jegyzeteinek 1741. június havi fejezetében, amely szerint a vas és a réz, illetve az ezüst, a borax és a vitriol vegyítésétől remélik az arany előállítását („.. .ut sit aurum... "). 1 Szathmáry László: Magyar alkémisták. Bp. 1928. 32—36.