Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
oltár mesterének (műk. 1515—1520) alkotását a „gyógyító-segítő védszentek" oltárának. Mindjárt az oltárszekrény festett női szentjei fogják körül Margit alakját: Boldog Ida 23 , aki gyermekeit és a szegényeket gondozta és Kortonai Szt. Margit, akinek sírjánál egy megszállott gyermek is meggyógyult. 24 Mindkettőjük lábánál egy-egy kisgyermek látható. A bal alsó táblaképen pedig Árpádházi Szt. Erzsébet nyújt kenyeret a lábainál lévő nyomoréknak. A hazai ikonográfiában egyáltalában nem fordul elő sem Ida, sem Kortonai Margit ábrázolása; valószínűleg a gyermekek iránti áldozatkészség miatt festette meg az oltár készíttetője alakjukat. A külső táblákon a gyakrabban ábrázolt szentek — tárgyalt témánk szempontjából fontos Apollónia és Lucia — mellett feltűnik két, szintén ismeretlen szent: Regina és Genovéva. Nem tudjuk, hogy milyen választás alapján került Párizs védőszentje, Genovéva a fogfájósok patrónája, Apollónia mellé. Az egyház mindenesetre lázas betegségek, szembajok és járványok ellen hívta segítségül. 25 Reginát pedig a bőrbajosok választották védszentjükké. 26 Mindezek alapján még mindig azt hihetnénk, hogy a fenti mártírszentek hitükhöz való végső ragaszkodásuk miatt, illetve a középkor szentjei szintén hitük alapján irgalmasságuk, önfeláldozásuk miatt kerültek az oltárra. Az oromzat faszobrai viszont korábbi állításunkat igazolják: gyógyítószentek fogadalmi oltára a malompataki főoltár. Középen Remete Szt. Antal figurája látható, kezében csengővel, lábánál disznóval; a két szélén pedig Szt. Dámján és Szt. Kozma kezében patikaedénnyel. Szt. Dámján kezében valószínűleg „urinálé" lehetett, sajnos ma már a karja hiányzik. A patikaedénynek mint attribútumnak a megjelenése egyébként is későbbi keltezésű, mint a vizeletvizsgáló üvegé. A medicina védszentjeinek alakja a magyarországi szárnyasoltárokon az oromzaton egyedül csak a malompataki oltáron fordul elő. Nem véletlenül kerültek ilyen kiemelt helyre, donátor megrendelőjük az orvostudomány és a gyógyszerészet iránti tisztelete jeléül kiemelt helyet biztosított számukra. Remete Szt. Antal tisztelete pedig az antonita rend felvidéki — főként szepességi — tevékenységével függött össze, amelyről a későbbiekben bővebben fogunk szólni. * A XV. század folyamán kialakuló és a XVI. század első felében virágzó gyógyítószent-kultusz, az egyház által rendelt officiumok hatására készült fogadalmi képek, szobrok és oltárok előzményeinek a románkori és a gótikus stílusú falfestmények tekinthetők, amelyek híven tanúsíthatják, hogy a XIII—XIV. században mely betegségek voltak a leggyakoribbak és legáltalánosabbak. Az áttekinthetőség kedvéért kövessük időrendi sorrendben az ábrázolt patrónusokat, és állítsuk párhuzamba a korszak ennek megfelelő szakorvosi és gyógyítási-kezelési gyakorlatával. 23 Mátray J. : Keresztneveink. Bp. 1960. 126. — Boldog Ida (fi 113) Bouillon Gottfried anyja. Férje halála után gyermekeit gondozta, szegényekkel törődött. A hagyomány szerint imádságára egy süketnéma meggyógyult. 24 Hollander, E.: Plastik und Medizin. Stuttgart, 1912. 519—521. Niccolo Pisano Kortonai Szt. Margit (fl297) szarkofágjának relief-jelenete; V. ö. Wessely, I. E.: Ikonographie Gottes und der Heiligen. Leipzig, 1874; Charcot et Richer: Deux Bas-reliefs de Nicolas de Pisa. 1890. 25 Mátray J.: i. m. 109. 26 Mátray J. : i. m. 234.
