Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Rádóczy Gyula: Régi gyógyszerészi mértékegységek és kialakulásuk története
Nagy Károly, aki igen nagy gondot fordított birodalma pénz és mértékrendszerének egységesítésére, 781 körül egy nehezebb súlymértéket léptetett életbe, amelyet „pondus Caroli"-nak vagy „karoling font"-nak neveztek. Erre pénzügyi okok késztették, mert úgy kívánt egy nehezebb pénzverési alapsúlyt hivatalossá tenni, hogy a súlyegységből kivert dénárok darabszámát ne csökkentse. Ezt úgy érte el, hogy a 12 római unciának megfelelő római fontot (327,45 g) felemelte 15 római unciának megfelelő súlyúra (15X27,29 = 409,31 g). Ez a 409,31 g-nak (Hóman Bálint szerint 408 g-nak) megfelelő súlyegység volt a „karoling font". Érdekes megfigyelni, hogy sok súlyegység elnevezése megegyezik valamilyen pénzegység elnevezésével (font, márka, stb.). Ez onnan adódott, hogy korábban csak értékpénzek voltak forgalomban, ami azt jelentette, hogy az illető pénzdarab értéke a benne foglalt nemesfém értékét jelezte. Ezért nagyobb mennyiségeknél nem is számolták, hanem mérték a pénzeket súly szerint. Tehát pl. 1 font jelenthette az 1 font súlyt is, de jelenthette az 1 font súlyú ezüstből kivert pénzek mennyiségét is. 1. ábra Ón mensurák a XIX. század végéről A középkorban elterjedt egy másik alap-súlyegység is, a skandináv eredetű márka (vagy gird). Mivel súlya kb. 8 római unciának felelt meg, ezért egyenlőnek tekintették 2 / 3 fonttal. A kontinensen először egy 1026-ban kelt holland oklevél említi, azonban itt már a karoling font felének vették, mert súlya nagyjából ennek felelt meg. (Ez a kettősség a későbbiek során megmaradt a gyógyszerfont és a kereskedelmi font esetében, ugyanis 1 márka 2 / 3 gyógyszerfontot, ill. 1 / 2 kereskedelmi fontot jelentett.) Ha átszámoljuk Wolfger passaui püspök 1203—1204. évi útiszámadásainak pénzváltási adatait, akkor ezt a skandináv márkát 215,5 g súlyúnak találjuk. Érdekességképpen jegyezném meg, hogy Svédországban az 1192. évi pápai adókönyv szerint már ezzel a márkasúllyal számoltak, és csak 1855. január 31-vel szüntették meg a használatát.
