Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Büky Béla: Rejtett orvosi vonatkozások régi szavainkban

mennyire meglepő is ez, az adatok előtt meg kell hajolnunk, olyan tömegesen fordulnak elő. Sőt megvan a leíetezik 'betegség állapotában van' ige, sőt a leletező 'beteg' melléknév is. (Vö. a Nyelvtörténeti Szótár adatait!) Talán az is kissé szokatlannak, sőt túl komplikáltnak tűnhet, hogy a leletezetet ősi jelentésében „rátalálásféleség"nek minősítettük. Itt persze, mint ez talán a szövegösszefüggésből kivehető volt, a „rátalálás", a „meglelés" annyi, mint 'betegség', sőt a leletezet végső jelentése így is mondhatjuk — 'kórforma'. Hogy ez lehetett a jelentés, azt a Müncheni Kódex egy másik adata (58vb lap, Nyiri-féle kiadás 254.) az előbb idézettnél még talán jobban bizonyítja. Ez az adat, a szövegkörnyezettel együtt a következő: Mikor ke. nap elnugotuolna medeníi valnacuala betegekét kúlöb kûlomb lètètezèteckèl vijicuala avocat o hozia (értelme: Mikor pedig a nap elnyugodott volna, mindenek, akik bírtak vala betegeket külömb külömbféle betegségféleségekkel, viszik vala ezeket őhozzá). Sajnos a TESz nem jelzi a „!el" ige etimológiájában a gonosz, megbetegítő szellem körbejárására vonatkozó jelentésmozzanat tényét, de részletesen utal erre a tényre a hideglelés szócikkben. így ír itt: „E szókapcsolat (ti. a 'leli a hideg" szókapcsolat) lel igéje valószínűleg azonos a lel 'talál' igével, s itteni használata feltehetőleg még pogánykori hiedelmen alapszik : a betegség gonosz szelleme keresi áldozatát, és ha megtalálja, megleli, akkor az illető megbetegszik". Nem fogadja el a TESz, és mi sem tartjuk elfogadhatónak azt a felfogást, amely szerint a betegségnevekben előforduló lel előtag tulajdonképpen a lő ige származéka, és hogy a betegségszellem mintegy „meglövi" az embert, s így teszi beteggé. Nem hisszük, hogy az egyébként igen késői hideg-lövés (MTSz) egy ilyen összefüggésre utalna. Eredetileg a hideg lölte szókapcsolat alakulhatott át hideg lőtte népnyelvi alakra, majd ebből, mikor már az eredeti jelentés elhomályosult, elvonással, népetimológiával hozták létre a hideg-lövés alakot. A mi lölte? is ugyanígy alakult át mi lőttére. Ha ilyen szavakat látunk magunk előtt, mint bélpoklos, bélpoklosság, pokolvar, bőr poklos, bőrpoklosság stb. mindezekből nyomban elénk tűnik az 'örök kárhozat helye'jelentésű pokol szavunk. Ezzel kapcsolatban az etimológiai szótárban a következőket olvassuk: „szerb—horvát vagy szlovén eredetű, (így szb-hv. pákao, birt. eset: pàkla, R. pakol ...)", s a jelentéssel kapcsolatban a következőket közli a szótár: „mindezek eredeti jelentése 'szurok'". A 'pokol'jelentés másodlagos fejlemény a szláv nyelvekben. A magyar szó az átvett alakból főleg a kikövetkeztetett pukulu fokozaton át fejlődött pukulAk. Van púikul változat is, de ez valószínűleg íráshiba. A szó jelentései a magyarban a föjelentés, 'az örök kárhozat helye a vallásos elképzelés szerint' alapján fejlődtek ki. „Lehetséges —jegyzi meg az etimológiai szótár —, hogy a szláv nyelvekben eredetibb 'szurok' jelentés is átkerült. Ennek emlékét őrizheiik — legalábbis részben — a Poklos elemet tártaimazó helynevek, de ezt a jelentést közszói adatokkal nem tudjuk igazolni, bár esetleg az egy adatból ismert 'hinár és sárkeverék' (Herman. Pászt. 730) jelentés ezzel függhet össze." Mi mindehhez azt tesszük hozzá, hogy a pokol szóval kapcsolt betegségnevek valószínűleg valamilyen formában az 'örök kárhozat helye' fogalmával ugyan kapcsolatban állhatnak, de nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy az iszap szürkeségét felidéző színnév is, tehát a pokol eredeti 'szurok' jelentéséből keletkezett színnév, vagy anyagjellegzetesség megnevezés is szerepet játszhatott némely pokol-hü kapcsolt betegségnév