Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

foglalkozott, az ellenőrzési lehetőségek jók voltak. Kiderült, hogy a kisebb községek megbetegedési aránya mind a három évben meghaladta Mezőkövesd község megfelelő adatait. A hastyphus tehát elsősorban a legkisebb községek súlyos problémájának bizonyult, s ennek oka a lemaradás a nagyobb települések assanálási helyzetéhez képest.

98 Vizsgálták a fertőző forrásokat is. Hazánkban a főváros kivételével a typhusosoknak csupán egy része került kórházba.

99 A mezőkövesdi járásból csupán 8,9%. A jelek szerint az otthon ápolt betegek igen fertőzőképesek voltak (kb. 40 %-ban). Budapesten a kontakt fertőzést csak 6—10%-ban igazolták. Itt azonban a typhusbetegek 90%-ban és korán kerültek kórházba. Nálunk kétféle hastyphusjárvány létezett. Az évszakhoz kötött forma (augusztus és november közötti manifesztációval) és az aszezonális megjelenésű.

100 Ez utóbbi a vízés élelemeredetű járványtípus. Ennek mechanizmusa viszonylag könnyen megfejthető és a góc kiiktatásával megszüntethető. Ilyenféle járványok a falvakban alig fordultak elő, mivel ott a vízellátás és az élelmiszerellátás ritkán származott központi forrásból. A szegedi (1931)

101 és a tolnamegyei (1932)

102 járványok esetében sikerült egyértelműen igazolni a góc szerepét. Ezeknek az eseteknek nagy sajtóvisszhangjuk is volt. A szezonális typhusjárványok okát sokkal nehezebb megállapítani. E tekintetben az országos átlag, a városi és falusi adatok egybeestek. Ezt nem lehetett megmagyarázni a bacillusgazdák baktériumürítésének esetleges évszak ingadozásaival. Megfigyelték, hogy az átlaghőmérséklet emelkedésével szorosan együtt halad a járványgörbe emelkedése is, de megközelítőleg négyhetes fáziseltolódással. Ez az eltolódás arra vallott, hogy nem a szervezeti ellenállóképesség leromlása az elsődleges tényező, mert a betegségkitörés akkor rögtön bekövetkezne. így terelődött a figyelem a légy vektor szerepére, ami már érthetővé tenné ezt a jelenséget.

103 A nagyon plauzibilis feltevést azonban nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. Itt említjük meg, hogy 1931-ben létesült az OKI járványügyi alosztálya, mely állandó kapcsolatot tartott a vidéki tisztiorvosokkal. Súlyosabb esetekben helyszíni kiszállásra került sor. A fertőző betegségekről az OKI 24—48 órán belül értesült. Hét vidéki fiókállomás is dolgozott az országban. Ennek megfelelően összesen nyolc járványkörzetet alakítottak ki. 1928-ban 15 672 bakteriológiai vizsgálatot végeztek. 1937-ben 358 842-t. Kiütéses typhus esetek az országban a háborús esztendőkben fordultak elő nagyobb számban.

104 A hatásos tetvetlenítő eljárásokhoz folyamodtak elsősorban. Az oltóanyag termelés mennyisége a szükségleteknek nem felelt meg. Az oltóanyag termelésre az OKI a háború alatt (1942-ben) Ungvárott létesített szépen berendezett és internátussal is rendelkező intézetet, amelynek vezetője Farkas Elek kétféle: tetűkben, illetve tojásban termelt hatásos oltóanyagot állított elő. 98 Petrilla A.: OH 1932. 36. 816.; Pétrifia A.: Népeü. 1932. 7. 223.; Petrilla A.: OH 1934. 23. 512. 99 Petrilla A.: Népeü. 1935. 15. 686. 00 Petrilla A.: Népeü. 1935. 19. 873.; Palcsó B.: OH 1935. 25. 941. 01 Az Est 1931. II. 26. 02 Új Nemzedék 1932. IX. 14. 03 Joós I.: OH 1936. 25. 584.; Makara Gy.: OH 1940. és Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. 83. 1,1 Krisztinicz A.: Népeü. 1939. 24. 1222.