Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

az, hogy a környék és vidék lakossága — nem lévén kórháza — a főváros kórházaiba özönlik, elfoglalván az ágyakat a főváros saját lakossága e/ó/."

84 Országos viszonylatban a tbc-sek száma 60 000 körül volt. Egy részük csak gondozásra és ellenőrzésre szorult. Intézeti elhelyezést igényelt kb. 12 000 beteg, ami nagyjából az évi halálozásnak megfelelő szám. Ennek az ágyszükségletnek csupán a felét tudták kielégíteni. A hiányzó 6000 intézeti ágy létesítése mintegy százmillió pengőbe került volna, amire nem volt fedezet. A helyzet teljes megoldására a háborús viszonyok között nem találtak módot. A visszacsatolt területek közegészségügyi helyzete is nagy nehézségeket okozott. Az erdélyi részen újabb 60 000 tbc-s ellátását kellett megoldani, de ezen a területen csak 450 kórházi ágy került vissza. A Délvidéken 9 ággyal gyarapodtunk, de az ottani gümőkóros betegek száma 15 000 volt.

85 1943-ban a tbc-gondozók a szükségletnek a 43%-át fedezték. Feltűnően alacsony volt ebben az OTI részesedése. Összesen 11 gondozót tartottak fenn.

80 2. Diphteria, scarlatina, influenza A tapasztalatok azt mutatták, hogy egy kitört diphteria-járvány

87 esetében a közösségben levő bacillusgazdák felkutatása és elkülönítése a járvány leküzdése szempontjából igen fontos. Ugyanakkor a diphteria megelőzésére egy lakosságcsoport bakteriológiai szűrővizsgálata nem hatékony eljárás. 1929-ben Szolnok megyében 21 287 gyermeket (kb. az összlétszám kétharmadát) vizsgálták ilyen módon. Találtak köztük 505 bacillusgazdát (2,37 %). Ezeket kiemelték, és nem engedték vissza a közösségbe mindaddig, amíg nem váltak negatívvá. Mindezek ellenére a megyében nem csökkent a diphteria morbiditása. Feltehetően nem találták meg a fertőző gazdákat.

88 A profilaktikus diphteria-szérumkezelés csak a közvetlen veszélyeztetettség esetén bizonyult indokoltnak. Két három hét után ugyanis megszűnt a védőhatása. A diphteria elleni hatásos védelmet elsősorban az aktív immunizáló eljárásokkal lehetett elérni. Ebből a célból Behring 1913-ban próbálkozott először toxin-antitoxin keverék beoltásával. 1928-tól terjedt el a Ramon-féle anatoxin immunizálása.

89 1929 végéig több mint 20 000 gyermek védőoltását fejezték be Magyarországon. 1930-ban 25 000-hez fogtak hozzá. Mellékreakciót alig észleltek. Az eredmények: az oltottak között 88 %-kal volt kisebb a dihphteria morbiditás, mint a nem oltottak között. A halálozás a nem oltott megbetegedettek között tízszer annyi fordult elő, mint az oltott csoport betegei esetében. Egyébként a diphteria savókezlések mellett is bekövetkezett 10—15 %-os halálozás. A peofilaktikus oltás tehát indokolt volt. Ramon oltóanyag előállítási módszerét Tomcsik módosította. Ezzel az anyaggal 84 Parassin J.: Népeü. 1929. 10. 1042. 85 Magyarország 1941. XII. 6. 86 Kis Újság 1943. I. 5. 87 Johan B.: Orvosképzés 1930. 394.; Johan B.: OH 1933. 51. 1168.; Johan B.: Orvosképzés 1936. 649. 88 Ströszner Ö.: Népeü. 1932. 2. 68. 89 Tomcsik J.: Orvosképzés 1929. 122.; Tomcsik J.: Népeü. 1932. 17. 717.; Tomcsik J.: Népeü. 1932. 22. 1027. (Folyt.); Tomcsik J.: Népeü. 1933. 1. 30.