Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

Túlságosan rövidnek bizonyult, laboratóriumi gyakorlatokra nem volt lehetőség, csak bemutatásokra. 1925-ig hat ilyen tanfolyamot tartottak. E hiányosságok figyelembevételével és a külföldi példák tanulmányozása nyomán új képzési programot készítettek. Ennek elemei és irányadó szempontjai a következők voltak :

31 Az elméleti kurzus időtartamát az addigi három helyett öt hónapra kell emelni. Ezalatt hetenként háromszor délután laboratóriumi gyakorlatok legyenek, emellett tanulmányi kirándulások. Ezután három hónapos gyakorlati képzés következik részben városi részben falusi körzetben végül egy hónap gyakorlat fertőző osztályon. Az elméleti és gyakorlati vizsga külön időpontokban történjék. A tervezet abból indult ki, hogy az egyetemeken megadják a közegészségügyi alapokat, amelyekre a magasabb szintű képzés épülhet. Ez voltaképpen specialistaképzés, amelyre a medikusévekben nincs mód, az egyetemek ennek a tanfolyamnak lebonyolítását nem vállalhatják. A tárgyakat több szakember adja elő. Megtörténhet, hogy többféle nézetet képviselnek, bár az előadások előzetes összehangolására súlyt helyeznek. A hangsúly a nehéz vidéki gyakorlatra való kellő felkészítésen van. E célból a Gödöllőn felállított járási Egészségházban internátust is létesítettek az oda 1—2 hónapra kiküldött tanfolyamorvosok, máskor a védőnők falusi munkára való kiképzésére. Az országos szükségletet tekintetbevéve — úgy vélték — elegendő évi 18—24 szakember képzése. A túlprodukció felesleges. A felhasználatlan szakemberek felejtenek, elveszhetnek. Célszerűnek tartották a fővárosban centralizált tanfolyamot, részben az előadókkal való jobb gazdálkodás miatt, részben mert a gödöllői mintajárás didaktikus bemutatása is csak ebben az esetben volt lehetséges. Az újrendszerű tanfolyam 1928 elején indult a fenti elképzelések megvalósításával. 1934 végéig 178-an kaptak tisztiorvosi oklevelet. A tanfolyamtervezetben nagy jelentőséget tulajdonítottak a megfelelő olcsó lakás és étkezés biztosításának. 1928-tól az OKI-val szemben, a régi székesfővárosi intézet egyik barakkjában a hallgatók részére egy kis internátust rendeztek be. Az étkeztetés az OKI-ban felállított menzán történt kedvezményes áron. A barakkot azonban le kellett bontani, ezért 1929 tavaszán a népjóléti miniszter, Scholtz Kornél javaslatára elhatározta az Orvosok Háza felállítását. Támogatta ezt az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságainak elnöke, Grósz Emil is.

32 Az 1929—30-as költségvetésben már biztosították a szükséges költségek első részletét, 350 000 P-t. Ezzel együtt kezdték építeni az Állami Ápolónő és Védőnőképző Intézetet. Ez utóbbi az újtípusú egészségügyi területi védőnőhálózat szakszemélyzetének képzésére készült. Az új nagy tervek megvalósításához ez is szorosan hozzátartozott.

33 1927-ben dolgozták ki az általános egészségügyi védőnők kiképzésének új programját, a következő szempontok figyelembe vételével: 1. A képzés menete szorosan össze31 Johan B. : Orvosképzés 1935. Educatio medicorum. 325.; Johan B. : Orvosképzés 1931. 3. 32 Grósz E. : OH 1929. 16. 391. 33 Johan B.: Az ápolónő és védőnőkérdésről — különös tekintettel az ápolónők és védőnők képzésére. Bp. 1929. (OKI kiadvány); Fekete S.: Népeü. 1927. 23. 1579.; Wacker A.: Magyar Kórház 1932. 254.