Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Münchow, Wolfgang: Albrecht von Graefe (1828—1870) emlékére (német nyelven)

LITERATUR 1. Braus, O.: Akademische Erinnerungen eines alten Arztes an Berlins klinische Größen. Leipzig 1901. 2. Goerke, H.: Berliner Arzte. Selbsterzeugnisse. Berlin 1965. 3. Graefe, A. v.: Symptomenlehre der Augenmuskellähmungen. Habilitationsschrift. Berlin 1867. 4. Graefe, C. F. : Rhinoplastik oder die Kunst den Verlust der Nase organisch zu ersetzen. Berlin 1818. 5. Hackländer, F. W.: Sorgenlose Stunden in heiteren Geschichten. 2 Bde. Stuttgart 1871. 6. Helmholtz, H. : Beschreibung eines Augenspiegels zur Untersuchung der Netzhaut im lebenden Auge. Berlin 1851. 7. Hirschberg, J.: Geschichte der Augenheilkunde. Im: Gr.-S. Handb. a) /5, II, 360 (Arlt) und b) 75, I. 231 (Poliklinik). Berlin 1918. 8. Knapp, J. H.: Über Krankhäuser, besonders Augenkliniken. Heidelberg 1866. 9. Mandt, M. : Ein deutscher Arzt am Hofe Kaiser Nikolaus'' I. von Rußland. München — Leipzig 1923. 10. Mietke, H. : Die Ophthalmologie und das Universitätsklinikum in der Berliner Ziegelstraße Z. ärztl, Fortb. 54 (1960) 465—475. 11. Münchow, W.: Hundert Jahre Glaukom-Iridektomie. Dtsch. Med. 7 (1956) S > .—670. 12. Philippi, F.: Alt Berlin. Berli i 1913. 13. Richter, G. A. : Medizinische Geschichte der Belagerung und Einnahme der Festung Torgau. und Beschreibung der Epidemie, welche daselbst in den Jahren 1813 und 1814 herrschte. Berlin 1814. 14. Sasse, C.

: Aus unveröffentlichten Briefen Albrecht v. Greafes. Klin. Mbl. Augenheilk. 108 (1942) 221—229. 15. Zentrales Staatsarchiv der DDR, Dienststelle Merseburg, 42-Merseburg, König-HeinrichStr. 37. Auskunft. Ö s s z e f o g l al ás A múlt század klinikusai közül Albrecht von Graefe (1828—1870) nemcsak a szemészet terén kifejtett úttörő munkásságával, hanem szeretetre méltó orvosi egyéniségével is kimagaslik. Nagyságának és tiszteletének okait kutatva három tényezőt emelhetünk ki: 1. családias környezetét és neveltetését; 2. rendkívüli tehetségét; 3. áldozatokra kész szociális érzékét. 1. Apja, Carl Ferdinand von Graefe (1787—1840) már 23 éves korában a berlini egyetem sebész- és szemészprofesszora. 1826-ban porosz nemességet kap, a család ettől kezdve használja a Gräfe helyett a von Graefe nevet. C. F. v. Graefe a plasztikai sebészetnek nemcsak egyik kezdeményezője, hanem névadója is. A gennyes kötőhártyagyulladás ellen alkalmazott szemcseppje pedig (argentum nitricum) mindmáig bevált orvosság. Fiát, Albrechtet már eleve a nagyra hivatott szellemi örökös légköre veszi körül. Orvosi tanulmányait Berlinben végzi (1843—48), majd hároméves külföldi tanulmányútra indul (Prága, Párizs, Bécs, London). Végleges szakválasztására döntő hatással van Ferdinand Arlt (1812-—1887) prágai szemészprofesszor. Parisban Louis-August Desmarres (1810—1882). Bécsben Friedrich Jaeger (1784—1871) karolja fel. 2. A fiatal orvos rendkívüli szemészi rátermettsége kezdettől fogva megnyilvánul. Először Johann Friedrich Dieffenbach (1792—1847) eljárását tökéletesíti a kancsalság operálásában. 1852-ben ebben a tárgykörben lesz magántanár. Hamarosan szürkehályog-mütéteivel vonja magára a figyelmet; ilyen esetben ma is Graefe-kést használnak. Az ő nevéhez fűződnek az