Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban

vétel is készíthető, és erről a bírák személyes tudomást, meggyőződést szerezhetnék. Ezek előrebocsátása után kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem tartom szerencsésnek a 30411965 (I. K. 2.) IM sz. közlemény azon részét, amely a vércsoport-vizsgálatok eredményének bizonyító erejével foglalkozik. Jogrendszerünk a szabad bizonyítás elvét teszi magáévá és a Pp. 206.%-ának (1) bekezdése is kifejezetten biztosítja ennek az elvnek érvényesülését bírói gyakorlatunkban. Már csak ezért sem volt szerencsés ezzel a kérdéssel foglalkozni a közleményen belül. (Nem beszélve arról, hogy az említett mondat önmagának mond ellent.) Ugyanis szabad mérlegelést biztosít a mérlegelés tekintetében, de mivel kizárja más bizonyíték előnyben részesítését, ezzel egyben elismeri az előbbi intenciónak ellentmondva azt, hogy a vércsoport-vizsgálat eredménye — amennyiben kizáró — nem képezheti mérlegelés tárgyát. Végezetül tájékoztatásképpen ... emlékeztetni kívánok arra a közismert megfigyelésre, hogy a vércsoport-vizsgálatok eredménye sokszor szöges ellentétben áll a peres felek előadásával (sokszor mindkettőével) és a tanúvallomásokban foglalt tényekkel. Márcsak ezért is rendkívül „furcsa" lenne, ha a vércsoport-vizsgálat eredménye ezen labilis bizonyítékok egyikeként és mint azokkal egyenragú lenne figyelembe véve, noha az egyik egy természettudományos megállapítást foglal magában, a másik megbízhatóságáról pedig mind jogi, mind szakértői köröknek megvan a kialakult véleménye." Az 1965—1970. években mind nagyobb szerephez jutott az Rh-vizsgálatok, ezenkívül a különböző Gm-Inv faktorok és még néhány más vércsoport-rendszer (S, s, Duffy Kell stb.) vizsgálata. A 302/1971. (IK 2) IM III/2. sz. közlemény már ezt a fejlődést is figyelembe veszi. A közlemény legnagyobb érdeme, hogy az Rh-rendszer vizsgálatán alapuló apaságot kizáró szakvéleményt ugyanolyan erejű bizonyítékként ismeri el, mint az ABO, MN vagy Hp rendszerét. Azonban az Rh-rendszerrel szembeni — egyébként megmagyarázhatatlan — óvatosságot bizonyítja, hogy apaságkizárás esetén a vizsgálatnak másik intézetben való megismétlését javasolja. Ezt ugyanis teljesen szükségtelennek tartom. Az utóbbi években a vitás származás tisztázására a SOTE igazságügyi-orvostani intézetében, Somogyi Endre egyetemi tanár irányítása mellett egy sor vércsoport-jelleg vizsgálatát vezették be. így pl. a Gc szérumfehérje-, a vörösvérsejt-savanyú-foszfatáz, Glutamatpiruvat-tranzamináz (GPT), foszfoglukomutáz (PGML) enzim-rendszerekét. Emellett azokban az ügyekben, amelyekben ennek szükségessége fennforog, rutinszerűen végzik az újabb immunglobulin-faktorok és az S/s, Duffy- és Kell—Cellanorendszerek vizsgálatát is. Mindezek alapján a peres ügyekben szereplő nemapáknak ma már átlagosan 90% feletti esélyük van arra, hogy a vércsoport-vizsgálatokkal a „nemapaságot" bizonyítani lehet. Elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy hazánkban a származási perekben végzett vércsoport-vizsgálatok hatékonysága tekintetében az utóbbi években ismét jelentős fejlődésnek lehetünk tanúi, ami azt is jelenti, hogy az „apasági-szerológia" területén sikerült elérni az európai színvonalat [52, 53].