Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban
ben ilyen vizsgálatokat. Magam 1942 és 1945 között Debrecenben 14 esetben adtam származási perekben szakvéleményt vércsoport-vizsgálat alapján. Az ABO vércsoportok mellett már MN vércsoportokat is vizsgáltam. (Ezekről közleményben is beszámoltam 1946-ban [34].) Legjobb tudomásom szerint hazánkban peres ügyben én végeztem első ízben MN vércsoport-vizsgálatokat. Ugyanis abban az időben sem külföldön, sem hazánkban még nem állottak rendelkezésre gyárilag előállított anti-M és anti-N tesztszérumok, és a szakértők saját készítésű tesztszérumokra voltak utalva. Mint a Debreceni Egyetem Élettani és Altalános Kórtani Intézetének tanársegédje, 1941-ben állami kutatási ösztöndíjat kaptam a berlini Robert Koch Institutban végzendő kutatásra. Az intézet szero-diagnosztikai osztályán — ahová felvételt nyertem — Werner Fischer professzor, a kiváló vércsoport-kutató vezetésével igen komoly kutató munka is folyt. Az itt töltött 8 hónap alatt sikerült elsajátítanom a vércsoport-kutatás akkori legkorszerűbb módszereit és megismernem ennek egész problematikáját. Ösztönzést adott a további munkához az is, hogy tudomásom volt arról, hogy Magyarországon az első vércsoport-vizsgálatokat éppen munkahelyemen, a Debreceni Egyetem Élettani Intézetében végezte Verzúr Frigyes, az intézet akkori igazgatója 1918ban. Terveim megvalósítása érdekében 1942. évre újabb külföldi ösztöndíjat kértem és kaptam a német Humboldt-Stiftungtól tanulmányaim folytatására. 1942-ben főképpen a bonni egyetem igazságügyi-orvostani intézetében folytattam tanulmányaimat, ahol nagy számban végeztek származási perekben vércsoport-vizsgálatokat is az akkori legkorszerűbb módszerekkel és magas tudományos szinten. Az intézet akkori vezetője Fr. Pietrusky professzor a vércsoport-kutatás világviszonylatban is kiváló és elismert művelője volt. Itt módomban volt megismerkedni a vércsoport-vizsgálatok származásmegállapítási ügyekben való alkalmazásának egész problematikájával. Hazatérésem után itthoni tanítómesterem és főnököm, Went István professzor megértő támogatása lehetővé tette számomra, hogy tudományos munkásságomat a vércsoport-vizsgálatok gyakorlati alkalmazásának 2 legfontosabb területén, a vérátömlesztésben és a vitás származás tisztázásában folytassam. Mint az a már elmondottakból is kiderül, a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása származási perekben ellentétben állott az akkori tételes joggal is. De ellene volt az akkori társadalmi szemlélet is a házassággal, a családdal és a házasságon kívül született („törvénytelen'") gyermekkel kapcsolatban. 1943-ban a Magyar Jogi Szemlében megjelent közleményemben [33], valamint az ugyancsak 1943-ban megjelent könyvemben [A vércsoportok, 10] élesen támadtam az IOT második, 1936. évi ugyancsak konzervatív és haladásellenes állásfoglalását a vércsoport-vizsgálatoknak a vitás származásban való felhasználásával kapcsolatban a joggyakorlatban. Újabb állásfoglalást szorgalmaztam, de sikertelenüL A felszabadulásnak, és a régi társadalmi-erkölcsi rend bukásának kellett eljönni ahhoz, hogy a vércsoport-vizsgálatok bevonuljanak az igazságszolgáltatás elismert bizonyítási eljárásai közé. 1946-ban Debrecenből Budapestre költöztem és még ez évben közöltem a Jogtudományi Közlönyben a származásmegállapítási perekben addig végzett vizsgálataim eredményeit [34], majd az Orvosok Lapjában írt dolgozatomban [35] kifejtettem álláspontomat a házasságon kívül született gyermek jogállását szabályozó törvényjavaslattal kapcsolatban, amely éppen akkor volt az országgyűlésben tárgyalás alatt, felhívva benne a figyelmet a vércsoport-vizsgálatok alkalmazására. Egyidejűleg beadvánnyal
