Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KRÓNIKA

főorvosa lett. 1953-ban az Uzsoki utcai kórház igazgatója — mellette kórboncnok főorvosa —, 1957-től kezdve pedig az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet kórbonctani osztályvezető főorvosa és egyúttal igazgatója lett. 1941-ben a gyakorlati kórbonctani diagnosztika tárgykörében magántanári képesítést szerzett, 1952-ben az orvostudományok kandidátusa, három év múlva az orvostudományok doktora lett. 1955-ben a Kiváló Orvos, a későbbi években pedig kétszer is a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta meg. A kórházi orvostovábbképzés egyik jelentős formájának kialakítása és megszervezése fűződik Farkas Károly nevéhez; mintegy száz tudományos publikációt, több monográfiát írt, és számos akadémiai bizottságnak, tudományos társaságnak, tudományos folyóiratok szerkesztő bizottságának volt tagja, több esetben vezető tisztségviselője. Farkas Károly professzor működésének sokat köszönhet a hazai orvostörténelem ügye is, aminek csak egyik kifejezése volt, hogy megkapta a Weszprémi Emlékérmet (1962). Tagja volt már az MTA Orvostörténeti Bizottságának, s ő volt az Orvostörténeti Szakcsoport elnöke. Kezdettől fogva tagja volt a Semmelweis Múzeum-bizottságnak és az Orvostörténeti Közlemények szerkesztő bizottságának (ez utóbbinak sokáig elnöke is volt). A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos tanácsának haláláig tagja, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak pedig tb. elnöke volt. Az orvostörténelem területén nemcsak közéleti és szervező feladatokat vállalt, hanem több publikációval részt vett tudományos művelésében is. Folyóiratunkban megjelent közleményei, előadásai: A mohácsi vésztől a Sabin-vaccináig. Suppl. 3. (1965), 231—270. Das Wirken Lajos Markusovszky's. 14 (1959), 111—118. In memóriám I. Ph. Semmelweis. 46—47 (1968), 11—14. Farkas Károlyt intézetünk, társaságunk és folyóiratunk egyaránt gyászolja. B. G. BARTÓK IMRE (1892—1979) A magyar szemészettörténet ismert kutatója, dr. Bartók Imre 1892. március 5-én született Budapesten. Ugyanitt avatták orvosdoktorrá 1915-ben, majd az I. sz. egyetemi Szemészeti Klinika tanársegédje, 1921—23-ban az I. Honvédhelyőrségi kórház szemészeti osztályvezető főorvosa lett. 1922-től működése egyetlen intézményhez kapcsolódott: az Országos Társadalombiztosító Intézet, majd jogutódja, az SzTK osztályvezető szemészfőorvosa volt nyugdíjba vonulásáig. Bartók Imre kiterjedt tudományos munkásságot folytatott, több mint száz tudományos dolgozata jelent meg magyar és német szemészeti folyóiratokban. A szem ipari sérülései és megbetegedései c. művéért 1947-ben a Budapesti Orvosegyesület Friedrich-jutalmában részesült. Ugyanebből a témakörből a következő évben magántanári képesítést szerzett. 1952-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, majd 1954-ben az