Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Duka Tivadar (1825—1908)
időszaki járványok enyhítésére vagy megelőzésére szükséges egészségügyi intézkedések foganatosítása és ellenőrzése, sőt a kerületi börtönök foglyainak orvosi ellátása is. Különösen az állandó járványveszély, a váltóláz, kolera, vérhas és pestis leküzdése vette igénybe erősen a gyakorló orvosokat. Duka egyik kollégájával, Bedford doktorral együtt a bengáliai kormányzó felszólítására a himlőoltásról készített jelentésében 1855-ben érdekes megállapításra jutott: „.. .a valódi himlőből beoltás, amint az századokon üt életben volt s van jelenleg is az itteni benszülötteknél, bár több veszéllyel jár mint a tehénhimlőből beoltás, mégis az egyedüli biztos védrendszer. ,n8 Duka Tivadar alaposan tanulmányozta az angolokat megelőző indiai orvosi gyakorlatot. Tanulmányainak összefoglalását néhány évvel később a hazai szaksajtónak is megküldte. 19 Érdekes adatokat közölt többek között a boncolásról, amit már i. e. a VIII. században megkíséreltek. Ennek célja azonban csak a csontok alapos megismerése lehetett, mert a boncolást megelőzően a hullát hét napig viz alatt rothasztották, majd bambuszfa-szőrből készült seprűvel a felhámot ledörzsölték. így sem a véredények, sem az idegrendszer, sőt még az izomzat vizsgálata sem volt lehetséges. Felfigyelt továbbá az ősi hindu gyógyászat jelentős ágára, a XIX. századhoz képest fejlett sebészetre. A vérzéscsillapításnak négy féle módját ismerték: stypticus orvosi szerek, jég, causticum és izzó vas használata. Jól értettek a köpülyözéshez, az érvágáshoz és mindehhez megfelelő sebészeti műszerekkel rendelkeztek. 20 A vallási előítéletek miatt később a boncolás megszűnt, a sebészetet is lenézték és az európai orvosokhoz hasonlóan a szanszkrit nyelven tudó előkelő hindu orvosok, a kabirájok a gyakorlattól távol álló, csupán elméletre épülő ismereteket sajátítottak el. Duka adatai szerint a belgyógyászati diagnosztika vagy naduna és annak magyarázata volt az alap, ezenkívül az orvostanhallgatók gyógytant, gyógyszertant, diaetetikát (ratnavali, chakrapanidatta és puthyá pathya), az orvosi szerek élettani hatását és egészségtant (raja valluva), végül az orvosi műszavak magyarázatát tanulták meg. 21 A csupán doktrínákból álló oktatás a gyakorlatban nem jelentett sokat, főként a járványok leküzdésében. Az angoloknak — vallási és politikai okok miatt — 12 évre volt szükségük, hogy a tapasztalaton alapuló XIX. századi európai orvosi gyakorlatot elfogadtassák. Ilyen viszonyok mellett az 1850-es években az angol orvosokra súlyos és felelősségteljes feladat hárult. Duka Tivadar 1862-ig tartózkodott Monghyrban, s itt kezdett foglalkozni orientalista tanulmányokkal. Kitűnő orvosi és egészségügyszervezési szolgálatai elismeréséül 1866-ban kinevezték az alkirály és a kormány nyári székhelyére, Simlába, két évvel később a közeli kaszauli hegyi állomás orvosi felügyelői állásába, innen pedig 1870ben Darjeelingbe. Ez utóbbi hely orvosi szolgálatainak valódi „jutalomdíja" volt. Itt-tartózkodása hasznos előkészítése volt későbbi fő irodalmi művének, amelyben a nagy magyar utazónak, Körösi Csorna Sándornak állított emléket. A buddhizmus itt ugyanis élő erőként élt, hiszen Lhasszából, a „tibeti Rómából" kapta papjait és külö18 Duka Tivadar: Kelet-indiai Monghyr a Ganges Partján. Orvosi Hetilap, 1860, 26, 515. „Valódi himlőből beoltás" alatt Duka az emberi himlőnyirok oltásra történő felhasználását érti, vagyis a népi variolálást. 19 Duka Tivadar: i. m. 15. sz. jegyz. 353—356.; 20. sz. 391—394. 20 Duka Tivadar: i. m. 353—356. Duka Tivadar: i. m. 19. sz. jegyz. 393.
