Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Mihályhegyi Géza: Kölcsey Ferenc gyermekkori betegsége és népi gyógyítása
Ilyenféle házatája volt a Kölcsey családnak Álmosdon. Géresi Kálmán szerint: ,,. . .az alsó nemesség Szatmár megyében, és éppen Nagykároly környékén is részben már a néppel teljesen összevegyülten élt." [16] Vajda Viktor látta a Kölcseyék álmosdi házát, melyet akkor „rozzant és dísztelennek" talált. Igaz, hogy a Kölcsey család már hatvan éve nem lakta. Vajda írja: „a ház mindössze három lakó- és egy cselédszobából, továbbá konyha-kamrából álló épület volt. Szerény volt az épület és ehhez egyszerűség és keresetlen csín társult a lakóknál és tisztaság a háztartásban. Ennek gondjai megint a jó Panna nénire nehezültek, aki hűségesen szolgálta a családot 1 ". [23] A ház ma is áll. Igyekeztek eredeti állapotába visszahelyezni. Baksay által a magyar házra jellemző „hármas tagozódás" is fellelhető benne. A kemence is Baksay által mondott jellemző helyen: „a nagy ház ajtó melletti szegletében van." A községben elterjedt szájhagyomány szerint ebben a kemencében „részesítették kezelésben Kölcsey Ferencet gyermekkori betegségében." Az irodalomban számos adat található a kemencében való gyógyításokról. Ezek közül néhányat megemlítek. A magyarországi boszorkányperekben felbukkan egy Bagladi János nevű sértett (1752), akire egy haragosa olyan kemény hideglelést bocsátott, hogy „mindenkor a kemencébe köllött bújnia, amikor lölte a hideg" (Schramm Ferenc). [18] Békés megyében is meleget alkalmaztak a népi gyógyításban. Oláh Andor gyűjtése szerint: ..az himlőnek az orvossága a meleg ágy." „Azt [a himlős gyereket] melegbe tartani. Csak melegbe. Meleg, meleg, semmi más.. . A meleg kemence kihúzza neki a himlőt" [14] Jászberényben ma is van itt-ott banyakemencc. Arról is tudunk, hogy fürdőnek is, gőzfürdőnek is használták. A beteg kenyérsütés után vizes ruhában bújt be a meleg kemencébe. A ruha rajta megszáradt, közben gőz képződött.* Kőrösladányban a viszketeges bőrbetegeket meleg kemencében gyógyították. Gyógyszertárban kénport vettek. Ezt disznózsírral elkeverték, s ezzel kenték be a beteg bőrét, majd egy óra hosszat a meleg kemencébe ültették. Utána teknőben lefürdött. A himlős beteg is bebújt a meleg kemencébe.** Egyházaskéren a torokfájós beteg a torokfájás elleni mondóka elmondása után megcsókolja a kemencét. Szászrégenben a beteg törülközőjével átöleli a kemencét, és azzal beköti a torkát (Kálmány Lajos gyűjtése). [11] A népi gyógyászatban ismert „színazonosság" felfogás értelmében a himlős betegnek piros kendővel törlik az arcát (Szendrey Zsigmond és Ákos). [21] A Kölcsey szülők beleegyeztek beteg gyermekük népi kezelésébe. A kezelés módja azonban úgy, ahogy Szentimrey az életrajzi regényben leírja, képtelenség. A helyiségek elhelyezése sem illik bele a regénybe. Szentimrey nyilván hallott erről a kezelésről, de annak kivitelét már nem ismerhette, így hát elképzelése szerint írta le. Valóságban úgy történhetett a kezelés, hogy a jól befűtött kemence a konyhát kellemesre melegítette, majd vártak, amíg a kemence hűlni kezdett. A szülők kezükkel benyúlva ellenőrizték a kemence kihűlését. Mikor még jó meleg volt, de már nem sütötte * Dr. Gálfy Kálmánné orvos szóbeli közlése. ** Ombódi András szóbeli közlése.
