Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kerekes László: In memóriám Halász Géza (1816—1888)

Azt hiszem anélkül, hogy lovább folytatnánk a dokumentumok tanúként idézését, elmondhatjuk, hogy ez az ember keményen állt a földön és mindenestől a jelenben élt. El is éri kitűzött céljait. Ezek betetőzése és nem kudarca az, hogy 1873-ban a főváros egyesítése után lemond az idős ember számára nyilván már fárasztó tisztiorvosi állásról, hogy idejét most már a hivatal kötöttségétől mentesen tovább is a szívéhez közel álló tevékenységgel töltse. Megtartja az Első Magyar Biztosító Társaságnál betöltött állását. A biztosítási szakvélemények kapcsán, az individuum problémáiban közvetlenül tud elmélyedni, és részese egy olyan „intézetnek, amely... kezdi jótékonyságát árasztani a sorsa javítását kereső emberiségre." Hivatali mesterségét a fővárosi bizottsági tag, majd az országgyűlési képviselő megtisztelő tevékenységére cseréli fel. De mindig csak saját erkölcsi, „felettes" énjének ítéletével törődött: Szuverén egyéniség volt. Halász Géza (a jobb szélen) családja körében Ebből az aspektusból, szinte az ő szemével nézve, karakter és sors már-már mosolyogni való összejátszásának tűnhet, hogy Trefort Ágostonnal egyidőben éri a hirtelen halál, és az Orvosi Hetilap 1888. augusztus 26-i számában az egész első oldalas, vastag gyászkeretes miniszteri nekrológ árnyékában Halász Gézéit az utolsó oldalon,