Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

H Ü TTL TIVADAR S E B É S Z FŐ O R VO S: /. A kórlap felvételi statusában a jobb kéz III. ujjának leírt elváltozása már akkor lágyrészelhalással járt panaritiumnak felelhet meg. A folyamat kezdete 10—12 napra becsülhető. 2. Ugyancsak a felvételi statusban szereplő tachycardia és „Kopf ungemein heiss" bejegyzés septicus, lázas állapotra utalhat. 3. További sebészeti vonatkozású bejegyzések: Júl. 31-én: a már említett ujj és a kézhát vörös, oedemás. Aug. 4-én: az ujj nagyon meleg, a jobb kézhát erősen oedemás, a gangraena fokozódik. Furunculosis kezdődik. Aug. 7-én szerepel még az ujj gangraenájának említése. Az utolsó sebészeti vonatkozású bejegyzés a halál napján a bal mellkasfél előrehaladott állapotban levő tályogjának említése. 4. Figyelembe véve azt is, hogy a kórlapot nem „seborvos" vezette, a sebészi elváltozások leírása meglehetősen pontatlan és hiányos. így pl. a boncolás során leírt szembetűnő elváltozások mint pl. a bal II. ujj gangraenája, a könyökcsúcs és a bokák sebei leírásra sem kerültek. 5. Mindez támogatni látszik a vita során felmerült azon feltevést, hogy a decursus utólag készülhetett. 6. A boncjegyzőkönyv sebészi vonatkozású leírásai több hetes folyamatra utalnak. Ezt bizonyítja elsősorban a bal mellkasfélbe betört és a bordákat usuráló subpectoral is tályog, valamint a jobb kéz III. ujjának már megnyílt ujjpercközti ízülete, melyen a porcboríték is már elpusztult. 7. A boncjegyzőkönyvben leírt könyök-, kar- és bokatáji sebek minden bizonnyal a lekötözéstől, ill. a kényszerzubbonytól származtak. 8. Apathológiai lelet súlyos generalizált sepsisnek felel meg, amely a klinikai képpel egybevetve rothasztók és gázkeltők okozta súlyos fertőzés következménye volt. 9. A vita során felmerült annak lehetősége is, hogy az intrathoracalis tályog haematogén szórás következménye lett volna, ez tört volna kifelé és ez magyarázná a subpectoralis abscessus levegő tartalmát. Sebészi szempontból ez ellen szól, hogy a bal tüdő ép volt, tehát belőle levegő nem juthatott ki. De kellően magyarázza a gázos subpectoralis phlegmonet az is, hogy ugyanazon az oldalon a mutatóujj szintén gázos phlegmoneját észlelték. Mindez a lymphogen terjedést látszik igazolni. 10. Részben sebészi kérdés az, hogy Semmelweis felvételekor és később is észlelt nyugtalansága mennyiben függhet össze septicus állapotával. Mai szemmel a kérdés megválaszolása azért nehéz, mert kezeletlen septicus állapotot ma nem látunk, a betegek különböző gyógyszerek hatása alatt vannak. Semmelweis halála évében megjelent sebészeti tankönyvben Billroth ezt írja: „Mijellemzi tehát az ?vvér lefolyását? Mindenek előtt az idegrendszer útján nyilvánvaló tüneteket kell kiemelnünk: a betegek... néha borzasztóan izgatottak, s kivételesen dühöngve őrjöngök. .. A nyelv száraz, gyakran fakeménységü, mi által a betegek beszéde saját szerűen nehézkessé lesz.. ."* Mindezek a tünetek a kórleírásban szerepelnek. ^Billroth, Theodor: Az általános sebészi kór- és gyógytan ötven előadásban. Ford. Gabriely Kálmán. Buda, 1866. 352.