Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

KRÓNIKA

főelőadója volt. 1963. március 1-én kezdte meg munkáját a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjánál, először mint főgyógyszerész. 1967-től haláláig kettős feladatot látott el: a Gyógyszertári Központ igazgatói és a főváros vezető főgyógyszerészi feladatát. Hosszabb ideje a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar államvizsga bizottságának elnökeként kísérte figyelemmel a fiatal gyógyszerészek szakmai képzését. Evek óta betöltötte a Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnöki megbízatását, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Bizottságának. Tudása, széles látóköre, megfontolt vezetői intézkedései, határozottsága tekintélyt, humanizmusa, közvetlensége, kis és nagy emberi problémák iránti érzékenysége pedig szeretetet ébresztett iránta. Másfél évtizedes munkássága alatt kiválóan irányította a Gyógyszertári Központ szakmai és gazdasági működését, elévülhetetlen érdemeket szerzett a főváros gyógyszerellátó hálózatának megszervezésében. Számos kitüntetésben részesült. Egy évtizeden keresztül tagja volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Tudományos Tanácsának, éveken keresztül, haláláig a Baráti Kör elnöke volt. A gyógyszerésztörténelem ügyét támogatta: a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Műemléki Bizottságának elnöke volt, egyik kezdeményezője az Arany Sas Patikamúzeum létesítésének, majd pedig támogatta az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár munkálatait. TASNÁDI K U BACS K A ANDRÁS (1902—1977) Tasnádi Kubacska András, az európai hírű természettudós Budapesten született 1902. április 28-án. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Földtanból, ásványtanból és őslénytanból szerzett doktorátust, a föld- és ásványtani tudományok akadémiai doktora volt. 1923-ban a Budapesti Tudományegyetem Állattani Intézetének, 1925-től pedig a Közgazdasági Egyetem Földtani Tanszékének tanársegéde volt. Ezt követően két évig Bécsben volt tanulmányúton (1927—1929), hazatérte után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárába nevezték ki. 1945-ben az Országos Természettudományi Múzeum főigazgatója és a Magyar Nemzeti Múzeum alelnöke lett, majd pedig a Magyar Földtani Intézet múzeumának, illetve ásványgyűjteményének vezetését vette át. Több cikluson át első titkára, majd ügyvezető elnöke volt a Magyar Földtani Társulatnak — utóbb pedig tiszteletbeli tagja. Ügyvezető elnöke volt a Természettudományi Társulatnak, a felszabadulás után elnöke az Országos Természetvédelmi Tanácsnak. 1976-ig tagja volt a Nemzetközi Földtani Tudománytörténeti Társaságnak (INHIGEO). Ugyancsak tagja volt az Élet és Tudomány, valamint az Orvostörténeti Közlemények szerkesztő bizottságának.