Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
KRÓNIKA
A népi orvoslás területéről előadás hangzott el G. Dulongtól aki Francia-Kanada keleti szakaszának idevágó adalékait ismertette. Érdekes volt a moxáról tartott előadás (Z. Ohya, Japán). További előadások hangzottak el Egyesült Államok-beli szerzőktől országuk medicinájáról, többek között Ph. Cash analízise az amerikai forradalomnak a bostoni orvosi közösségre való pozitív hatásáról. Dél-Amerikából Mme Beauperthuy de Benedetti (Venezuela) ősének a sárgaláz vektora felfedezésében való szerepéről szólt. Különös jellegzetessége volt a kongresszusnak az amerindiai téma. A. A. Pearsonnak John Hunter és mások gyűjteményében levő himlős eszkimó-portrékról szólva valószínűsítette, hogy Huntert az eszkimók felé forduló érdeklődése késztette arra, hogy Jennert himlőoltási kísérleteire bátorítsa. W. B. Stewart (Kanada) „Indián orvoslás New Brunswickban" címmel beszámol arról, hogy a mágikus gyógyítás mellett folytatott természetes orvoslás három és fél évszázaddal megelőzte az európait a gyermekgondozásban, a fogamzásgátló szerekben (hód dehidratált heréi), és századokkal korábban alkalmazta skorbut megelőzését és gyógyítását az „Annedda"teával lucfenyő kérgéből és nedvéből készítve. Rosemary és R. Valle (USA) kaliforniai indiánok betegségeiről és gyógyszereiről számolt be. Említésre méltóak a Razi, Juda, Halévi és Maimonides orvosi munkáiról szóló előadások, érdekesek voltak P. Rentschnik (Svájc) szociálpszichológiai tanulmányai is. Az egyik „Az államfők betegségei és politikai kihatásuk , ' címet viselte és feltételezi, hogy az esetek nagyobb részében a karrierjük végén működő vezetők leggyakrabban cerebrosclerosis hatása alatt állottak. Másik előadása azt állapítja meg, hogy a nagy történelmi alakok, politikai és egyházi vezetők „mind" árvák, elhagyott és törvénytelen gyermekek vagy olyanok közül kerültek ki, akik apjukat megtagadták. A szerző szerint az űr és bizonytalanság érzése egyrészt agresszivitást váltott ki, másrészt új rend megteremtése felé vezetett, amire a vallás és a politika terén nyílik alkalom. Egy rövid beszámolónak nem lehet feladata minden hallott előadást akárcsak pár sorban is ismertetni. Érdekesebb az összbenyomás, ami (és itt már mások egységes álláspontját idézzük) mindenkiben nosztalgiát ébresztett a budapesti iránt. Ha bárkivel beszéltünk, mindig egy név és egy kérdés hangzott el. A név: Bartók, a kérdés: mikor lesz megint Magyarországon orvostörténeti kongresszus? — re — Sz. Á. BÁNKI ÖDÖN (1903—1978) Bánki Ödön 1903. május 19-én született Győrben, ahol apja nőgyógyász és a bábaiskola igazgatója volt. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte, orvosi doktorátusát Münchenben szerezte Voigt professzornál a kísérleti embriológia tárgykörében írt anatómiai dolgozatával. 1928-ban költözött Hollandiába és az Utrecht-Groningen-i egyetemen oktatott anatómiát. 1944-ben ideggyógyász képesítést szerzett. Sokat publikált orvostörténeti
