Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1977 (Némethy Ferenc)

kutató állomását Richelieu-ben. Fő műve, a Précis de parasitologic 6 kiadást ért meg (1910—1949). 1951. július 7-én hunyt el. Egyéniségére jellemző önvallomása, amelyet 1948-ban, tudományos jubileuma alkalmával tett : „A szigorúság csak álarc, amelyet minden gyönyörűség nélkül öltök magamra, mert szükségesnek tartom. A mai napon minden szívfájdalom nélkül vetem le." Fowler la Berge, Ann: A. J. B. ParantDuchâtelet: Hygienist of Paris, 1821— 1836 (279—301. pp.). AlexandreJeanBaptiste Parent-Duchâtelet (1790—1836) a 19. század legjelentősebb közegészségügyi reformerei közé tartozott. Miután 1814-ben elnyerte az orvosdoktori címet, magánpraxist folytatott Párizsban, 1821től kezdve azonban csak ellenszolgáltatás nélküli szegénybetegellátást vállalt, egyébként teljesen a párizsi közegészségügynek szentelte életét. 1825-től volt tagja a Párizsi Közegészségügyi Tanácsnak, s bár csak halála előtt három hónappal választották meg ennek alelnökévé, valójában már a 30-as évek elejétől Franciaország legtekintélyesebb higiénusaként tartották számon. 1829-től egyik alapítója, szerkesztője és termékeny cikkírója az Annales d'Hygiène Publique et de la Médecine Légale c. folyóiratnak. Legjelentősebb művei: A párizsi prostitúció (De la prostitution dans la ville de Paris, 1836), a 29 tanulmányát tartalmazó Közegészségügy c. kötet (Hygiène publique), a Tanulmány Párizs csatornarendszeréről (Essai sur les cloaques et égauts de la ville de Paris, 1824). Ezenkívül számos cikket írt a foglalkozási betegségekről, ízig-vérig gyakorlati ember volt, szeretett mindennek maga utánajárni, s utálta a másod- és többedkézből vett adatok alapján publikáló „szakembereket", A párizsi csatornákról írva megjegyzi, hogy a felszínről nézve egész kielégítőnek látta ő is, s csak miután térden felül érő szennylében végigjárta őket (Párizs csatornáinak hossza akkor mindössze 35 km-t tett ki), nyílt meg a szeme a rendszer hibáira. Nagyra értékelte a pontos statisztikákat és kínosan kerülte jelentéseiben az olyan kifejezéseket, mint „sok", „kevés", „gyakran", „néha". Az üres formalitásoktól egyébként is irtózott. Életrajzírója, François Leuret említi, hogy egy alkalommal, amikor Parent a párizsi városháza egy ünnepi fogadására volt hivatalos, távozóban így nyilatkozott barátjának : „mennyivel hasznosabban töltöttem előző estéimet a párizsi csatornákban. Százszor szívesebben megyek oda, mint egy ilyen összejövetelre. Engem ugyan nem látnak itt többé!" A foglalkozási ártalmak közül különösen behatóan foglalkozott a kikötőmunkások, a csatornatisztítók, a lómészárosok, a dohánygyárban dolgozók és a kenderáztatók betegségeivel. Kimutatta, hogy amit sokan foglalkozási betegségnek minősítettek, annak oka nem egy-egy speciális szakmában, hanem igen gyakran a munkások általánosan elégtelen táplálkozásában és rossz lakásviszonyaiban rejlik. Síkraszállt a közegészségügyi szakemberek külön hivatásszerű képzése mellett. A Dr. med. fokozat még senkit sem tesz jó higiénikussá — hangoztatta —, ehhez külön rátermettség és külön képzés szükséges. Az orvosokon kívül egyéb szakemberek bevonását is sürgette a közegészségügyi munkába. Javaslatának valóra válását már nem érhette meg. De két évvel a halála után, 1838-ban az ő indítványát megfogadva választottak be először mérnököket, építészeket és egészségügyi szervezőket a párizsi közegészségügyi tanácsba. Némethy Ferenc