Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Zehn Jahre Institut für Geschichte der Pharmazie der Philipps- Universität Marburg/Lahn, 1965—1975 - Moattar, F.: Ismail Gorgani und seine Bedeutung für die iranische Heilkunde insbesondere Pharmazie (Kapronczay Katalin)
ságát kétségtelenül a filozófiai és teológiai fakultás határozta meg, de a természettudományok fejlődése is éreztette hatását. A disszertáció első részében képet kapunk azokról a szellemi-felfogásbeli változásokról az oktatásban, az egyetemi élet irányításában, melyek az egymást követő professzorok személyével álltak összefüggésben. Egy teljes fejezetet szentel az Auditorium medicum bemutatására, amely szemléltető eszközeinek segítségével a hallgatók gyakorlati tudását bővítette. A marburgi egyetemnek komoly konkurrenciát jelentett korszerűbb képzési rendszerével a kasseli Collegium Carolinum. 1785 után megváltozott a kapcsolat a két intézmény között, a Collegium Carolinumból professzorokat helyeztek át Marburgba. Ez kétségtelenül serkentőleg hatott az oktatásra. A kémiát, a fizikát, és a botanikát hosszú ideig mint az orvostudomány „segédtudományáét az orvosi fakultáson adták elő. A disszertáció második része végigkíséri e három tudomány oktatásának sorsát a marburgi egyetemen, különválásukat az orvosi kartól. A harmadik rész az egyetem két kiválóságának — Friedrich Josef Wilhelm Schröder (1738—1788) orvos, a késői alkímia egyik művelője, valamint Conrad Moench (1744—1805) gyógyszerész és botanikus — életét és munkásságát ismerteti. A kötethez bőséges jegyzetanyag és bibliográfia készült, az anyagot illusztrációk teszik színesebbé. 4. Moattar, Fariborz: Ismâ'îl Gorgäni und seine Bedeutung für die iranische Heilkunde insbesondere Pharmazie. Unter Berücksichtigung seiner Verdienste für die Gestaltung der neupersischen Sprache Inaugural Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Naturwissenschaftlichen Fakultät der Philipps-Universität Marburg/Lahn. Marburg/Lahn, 1971. 400+[2] p. Gorgäni — teljes nevén Zain ad-Dîn abü al-Fath Ismail ibn al-Hasan ibn Mohammad ibn Ahmad al-Hussaini al-Gorganï — XI. századi perzsa orvos a középkor figyelemreméltó tudósainak egyike volt. Életműve kevéssé ismert az orvostörténelemben, akár csak a középkori perzsa orvostudomány. Ezért is indokolt, hogy a disszeráció szerzője Gorgäni fő művének — az első újperzsa nyelven írott orvos-gyógyszerétzeti enciklopédia — jelentőségét és az akkori perzsa gyógyászat helyzetét feltárja, sorgânï fiatal éveiről igen kevés az adat. Avicenna egyik tanítványa — Ibn Abi Sadiq — volt a mestere, akitől orvoslást és filozófiát tanult. Kb. 1110-ben H w arazm-ba ment, ahol az uralkodó szolgálatába állt, mint udvari orvos. Ez az idő nagyon termékeny és hasznos volt további pályáját tekintve. Ekkor került közeli kapcsolatba a gyógyszerészettel, mint az udvari patika vezetője. Később — ismeretei további elmélyítése céljából — nagy utazásokat tett a mohamedán országokban. 1136-ban halt meg. Perzsa nyelven öt orvosi könyvet írt, ezenkívül számtalan filozófiai és etikai tartalmú írása ismert. Fő műve a „Zahíra e H w arazmsahí" —• amely az akkori orvosi és gyógyszerészeti ismeretek általános összefoglalása tíz könyvben. Kiterjed az anatómiára, élettanra, diagnosztikára, kórtanra, terápiára, az egészség megtartásának módjaira (hygienia, testedzés, kozmetika). Az utolsó könyv a Materia Medica, melyben az egyszerű és összetett gyógyszereket írta le. Az enciklopédián kétségtelenül érződik Avicenna hatása, ezt azonban csak előnyeként említhetjük. Az összehasonlítás hatása a kö-
