Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Würzburger Medizinhistorische Forschungen - Seidenbusch, A.: Kunst und Medizin in Padua (Némethy Ferenc)

Wolstenholme, Gordon — Kerslake, John F. : The Royal College of Physicians of London, Portraits. Catalogue II. Amsterdam, Elsevier, 1977. 239 p. ill. G. Wolstenholme és J. F. Kerslake gondozásában 1977-ben egy díszes kiállítású kötetben kiadták a Royal College of Physicians of London tulajdonában levő orvosportrék 2., kiegészítő kötetét. A kötetet bevezető két tanulmányt R. E. O. Ekkart és D. Piper írta. Mintegy 100 portrét és 50 egyéb illusztrációt találhatunk e könyvben. A portrékhoz a biográfiai ismertetőket, valamint a képaláírásokat J. F. Kerslake írta. Az utolsó fejezet az éremgyűjtemény új szerzeményeit mutatja be. Szlatky Mária Würzburger Medizinhistorische Forschungen A Dr. Gundolf Keil professzor vezetése alatt álló würzburgi orvostörténeti intézet a fenti címmel sorozatot indított, amelyben az orvosi fakultáson elfogadott orvostörténeti disszertációkat jelenteti meg. A tanszékvezető tudományos működését és érdeklődési körét ismerve elsősorban a középkori és az antik medicina részproblémáinak feltárása várható e dolgozatoktól. Az első három kiadvány legalábbis erről tanúskodik. /. Seidenbusch, Anton: Kunst und Medizin in Padua. Berühr punkte zwischen Heilkunde und bildender Kunst, dargestellt anhand von Beispielen aus Paduas Kirchen und der Scuola del Santo. Pattensen, Horst Wellm Verlag, 1975. 110 (4) S., 9 III. A szerző a padovai templomokban és a Scuola del Santoban fellelhető műalkotások és az orvostudomány „érintkezési pontjait" kutatta fel, magyarán: az orvosi szempontból értékelhető ábrázolásokat foglalta jegyzékbe és kommentálta. Külön szól az anatómiai és külön a pathológiai tanulsággal szolgáló művekről, rámutatva, hogy az előbbiek ihletője nagyrészt az orvosi egyetemen folyó fejlett anatómia-oktatás, míg az utóbbiaké elsősorban a Páduai Szent Antal és más szentek életéhez fűződő legendák világa volt. A kínálkozó gazdag anyagból csak azokat a műalkotásokat vette tekintetbe, amelyekből valamiféle orvosi következtetést lehetett levonni, ill. amelyek a művész bizonyos fokú orvosi szemléletére vallottak. Nem foglalkozott pl. olyan beteggyógyítást ábrázoló képekkel, amelyeken a beteg csak abban különbözött az egészséges embertől, hogy fekvő helyzetben festették meg, vagy az olyan halottábrázolásokkal, amelyek semmiben sem különböztek egy egészséges alvó ember képétől. A disszertáció-kiadás anyagi nehézségei nyilván határt szabtak a közölhető illusztrációk számának, de Seidenbusch tanulmánya — pontos irodalmi és topográfiai utalásai révén — így is értékes kalauz a „medicina in artibus" kedvelői és kutatói számára.