Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége
került sor a pesti orvosok beavatkozására, akik megragadták az alkalmat arra, hogy megszabaduljanak Semmelweistől. „Kimondom a véleményemet nyíltan: Semmelweis elmegyógyintézetbe való juttatását a tanárok komplottjának tartom." (117. old.) Az első felmerülő kérdés: miért? A második: hogyan? Silló-Seidl válasza mindkettőre eléggé valószínűtlen. A miért?-re azt válaszolja: Mert féltek tőle. Messzire nyúlnak ennek az előzményei, 1850-re, amikor Semmelweis hazajött Bécsből, magántanári kinevezéssel a zsebében, és nyomban osztályt kapott a Rókus-kórházban főorvosi kinevezéssel, igazoló eljárás nélkül, amikor Pesten mindenki „gyanús elem" volt, és még javában tartott a „politikai tisztogatás". Aztán a pesti tanárok javaslata ellenére Bécs nevezte ki az egyetem professzorává. SillóSeidl kimondja kereken: „labancnak" tartották Semmelweist, osztrák-bérencnek, és Markusovszky kivételével mindenki utálta. Különösen Balassa, aki vetélytársat is látott benne: gazdag és befolyásos páciensek szüléséhez ezután nem őt hívják, hanem Semmelweist.. . Ebből annyi igaz lehet, hogy kevesen szerették, és talán Balassa csakugyan féltékeny is lehetett rá — bizonyíték persze erre sincs, de könnyen elképzelhető. Miért féltek tőle? „Féltek a tanárok, hogy tanártársuk erőszakos fellépésével lejáratja a tekintélyüket. Miután Semmelweis a külföldi tudósokon jól elverte a port, féltek, hogy azok viszont majd őrájuk húzzák Semmelweis miatt a vizes lepedőt. Hogy a külföldi tanárok majd ujjal mutogatnak a pestiekre: lám, köztetek egy abnormális egyén ágál! Ha ti ezt tűritek, akkor csak azért, mert ti sem vagytok különbek.'" (114. old.) Furcsa okoskodás. Ha attól félnek, hogy a külföldiek ujjal mutogatnak rájuk az „abnormis" Semmelweis miatt, akkor miért viszik a „normális" Semmelweist Bécsbe, elmegyógyintézetbe? A történeti tényeket ismerve 1865-ben semmi okuk nem lehetett erre a félelemre. Még a Nyílt levelek idején el lehetne képzelni efféle indulatot, de 65-ben már a külföldiek kezdtek önmagukra mutogatni ujjal, Semmelweis igazát mindinkább belátva. Silló-Seidl fantáziája azonban korlátlan: „Keresték az ürügyet, mint távolíthatnák el a kellemetlen kartársat. Megkérdezték a feleséget is, hogy nem észlel-e valami feltűnőt?" A feleség elmondja panaszait, az orvosok megkezdik a „krimi"-akciót. Bókai még csak magántanár, szüksége lesz Balassa és Wagner támogatására a professzorsághoz, tehát elvállalja Semmelweis megvizsgálását és az anamnézis megírását, noha nem elmeorvos. Elmeorvost természetesen nem hívnak, hiszen Schwartzer azonnal átlátna a szitán, nem állítana ki elmeosztályi beutalót. A Walthier család amúgy sem szereti Semmelweist, mostani furcsa viselkedése miatt különösen nem, így a feleséggel együtt készséggel részt vesz az összeesküvésben. Még csak egy kísérő kell, aki a beteget átadja Bécsben az elmeosztálynak. Itt van kéznél Báthory tanársegéd, akinek kinevezését Semmelweis nemrégiben nem hosszabbította meg: örömmel vállalja a feladatot, jutalmul utána nyomban külföldi tanulmányútra küldik, hogy el ne járhasson a szája. De egyébként is mindenki hallgat, mint a sír. Mindenki hallgat, mint a sír... ez a krimi-elmélet első buktatója. Képzeljük el egy pillanatra, hogy Balassa meg Wagner csakugyan el akarták tenni láb alól (a belgyógyász Wagnernak miért lett volna „láb alatt" a szülész?) kollégájukat, ehhez megnyerik a feleséget, az egész Walthier családot, Bókáit, Báthoryt, Hebrát és valamelyik bécsi elmeorvost, ez legalább 8 ember, feleségestül 15 — elképzelhető a pesti pletykafészekben, hogy ennyi ember ilyen mélyen tud titkot tartani? Olyan mélyen,
