Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége
másolatot (6), amellyel lényegében egyezik a Hans Chiari által 1958-ban megküldöti szöveg, amit Haranghy László használt 1965-ben — akkor érthetően abban a hitben voltunk, hogy ennyi eltérő szöveg mögött kell lappangania egy hitelesen eredetinek. Ma azonban, amikor birtokában vagyunk az ősszövegek fotókópiáinak, nem kételkedhetünk abban, hogy ezek (1 és 2) egyformán hitelesek és eredetiek, nemkülönben a Scheuthauer-féle is (3), még ha bizonyos nézetkülönbséget tükröznek is a boncnokok közt. A nézetkülönbség alkalmat adhat találgatásra, hipotetikus magyarázatra, de arra nem jogosít fel, hogy bármelyiket e három közül elutasítsuk. Az első kettő nincs aláírva (mint ahogy a kórrajz sem); a kézírásos szövegben javítások és áthúzások mutatják a „műhelymunka" eredetiségét, s egyben azt is, hog> itt-ott átfogalmazást láttak szükségesnek. A 2. dokumentum utolsó mondatát más kéz írta a szöveghez, feltehetőleg utóbb, de ennek nincs jelentősége. Scheuthauet közlése még későbbi: az OH 1865. november 26-i 48. számában jelent meg, Meynerl szövettani vizsgálatával együtt; valószínű, hogy az eredeti német szövegeket Markusovszky fordította magyarra (vagy valakinek kiadta fordításra); Némethy Ferenc gondos összevetése szerint a fordító néhány kifejezést félreolvasott vagy félreérteti pl. Rippenknochen helyett Rippenknorpel-t olvasott, így került a magyar szövegbe bordacsont helyett bordaporc; a lényeg szempontjából mindezek jelentéktelenek Stickert mind a két ősszöveget (1, 2) ismerte és közölte, Schönbauer és Chiari csak a 2.-at, Haranghy pedig ismerte ugyan Scheuthauer szövegét, de nem tekintette „hitelesnek", tehát szintén a 2.-at használta. Az aprólékos különbözésekre nem térek ki, ezeket Némethy Ferenc filológus pontossággal kimutatja. Vannak azonban olyan eltérések, amelyek a diagnózi; szempontjából vita alapjául szolgáltak. Nem-idegrendszeri vonatkozásban egyetler lényegi különbség: az 1. és 2. ősszöveg beveszi az összefoglalás végére a „Metastases renis sinist. Pyaemia" szavakat, Scheuthauernél ellenben ezek hiányoznak. Minthog} a részletes részben a bal vese gennygócainak „több mint dió nagyságú halmozatát 1 Scheuthauer is közli, kérdés: miért maradt ki — a gennyvérűséggel együtt — az összefoglalásból? Két választ tartok lehetségesnek. Az egyik: nem Scheuthauer hagyta el hanem a fordító, akár szándékosan, akár felületességből. A másik : a tömérdek genny ev és üszök dacára Scheuthauer nem látta igazoltnak agennyvérűséget, a vesében leve gócot nem tekintette haematogen áttétnek. Részletesebben közlöm az idegrendszeri adatokat. A tömött, vastagfalú koponyaboltozattal a kemény agyburok össze van nőve, z lágyburkok vérdúsak, szürkésfehérek, tejszerűen zavarosak, erezetük tágult, helyen ként a kéregállományhoz tapadnak. A homloki agytekervények elvékonyodtak a szürkeállomány vérdús, kemény, az agyüregek bélése megvastagodott, az agysövénj néhány helyen áttörve, a bal középső koponyagödörben babnál nagyobb sárgí álhártya. A gerincvelő hátsó kötegei, főként az alsó részen, szürkésvörösen elkásásod tak, az erősen vizenyős gerincvelő a mctszlapon túlduzzad. Nem sok, de ebben legalább egyetértenek a különféle változatok. Az eltérés a diag nosztikus összefoglalásban mutatkozik, éspedig furcsa ellentmondással. Nevezetesen /. A kórrajzban: Hyperaemia meningum. Hyperaemia et atrophia cerebri curt hydrocephalo chronico. Myelitis acuta. Itt tehát az általános vérbőséghez agysorvadá: és idült agyvízkór társul, heveny gerincvelőgyulladással.
