Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

Tudományos Akadémia a tagjai közé válassza; érthető, ha a mellőzés rosszul esik neki, s most a gátlástalanság állapotában ki is mondja. Felvételkor lázas, feje forró, pulzusa gyors. A lázas állapot később is tart. Pupillája tág, jól reagál. Éjszakáit ébren tölti, csak az utolsó két napon válik aluszékonnyá. Széles alapon, bizonytalanul jár, jobb lábát húzza. Beszéde dünnyögő, dadogó, elmosódó (lallend). Amikor épp nincs lekötözve, izgatottan járkál, meztelenre vetkőzik, földre veti magát, ablakon ki akar ugrani, ápolókkal dulakodik. Testi és lelki állapota rohamosan romlik, az utolsó napokon apatikus, soporosus, érthetetlenül dünynyög; augusztus 13-án beszűkült pupillával, izomrángások közepette, lecsüngő állal exitus. Behozatala óta éppen két hét telt el. A tünetek közül a psychomotoros nyugtalanság — ahogy finom szóval az őrjöngést nevezik —, a beszéd- és járászavar, a szellemi leépülés, a konvenciók levetkezése, az egész viselkedés mindenestül igen jól beleillik a pp kórképébe, valamint az analgesia is, amire nyomban kitérek. A pupilla-reakció nem típusos, paralízisnél az esetek többségében a pupillák egyenlőtlenek és fénymerevek ; ez a tünet azonban mintegy 10—15%-ban hiányzik, ilyenkor csupán tágak a pupillák. A leírás nem tesz külön említést a nyelv és az ajkak remegéséről, amit illett volna megfigyelni, de a beszédzavarból erre visszakövetkeztethetünk. Testi állapotáról viszonylag több szó esik, mint a lelkiről, nevezetesen a kéz sérüléséről. Már a július 31-re bejegyzett felvételi status-ban ezt találjuk: „A jobb kéz középső ujjának belső oldalán az utolsó ujjpercen sötét kékesvörös, kemény hámmal fedett hely (zúzódás vagy üszkösödés) ; nem ütötte és nem szúrta meg magát, sem a 3 hét előtti botrányos szülésnél nem fertőződött ; mint mondja: magától keletkezett." Nem titkolható értetlenséggel állunk a bejegyzés előtt. Ha ez már első napon szemet szúrt az orvosnak, és már ekkor hámmal fedett — tehát régi — üszkösödés benyomását kelti, akkor miért nem említette eddig senki, elsősorban Bókai anamnézise? És miféle „skandalózus szülésről" tud a bécsi orvos, amelyről mi nem? Kitől tudja? Sem Báthory, sem a feleség nem kísérte be a beteget, esetleg a nagybácsi mesélhetett valamit a felvételes orvosnak, amikor Hebrával együtt faképnél hagyták Semmelweist. De mi igaz belőle, nem tudhatjuk. A bejegyzés szerint maga Semmelweis nem tudja megmondani a sérülés eredetét, és nem is törődik vele; fájdalomról később sem panaszkodik, amikor pedig — már másnap — a gyulladás robbanásszerűen ráterjed a kézhátra, majd még tovább. Az analgesia (érzéketlenség) nagy szerencse, mert sok más súlyos sérülés is keletkezik a testén e rövid két hét alatt. Ha elfogadjuk, hogy az alapsérülést Pestről hozta magával és mintegy három hetes eredetű, akkor panaritium osseale-X tételezhetünk csak fel : mélyre hatoló szúrást, amely a jobb kéz középujján a csonthártyát vagy az ujjpercközti ízületet fertőzte. Az itt kialakult gennyedés eltokolódott, helyileg roncsolta a csontot és körülötte a a szöveteket, a felszínre azonban nem tört ki. Lehet, hogy — mint az özvegy 40 év múltán mondotta —, a „karcolás" pár napig fájdalmas volt és Semmelweis hideg vízben áztatta, majd a paralitikus analgesia folytán a fájdalomérzés megszűnt, így az orvosok nem vették figyelembe. Ezt a kórlefolyást alátámasztani látszik az 1963ban végzett exhumációs vizsgálat is, amelynek során a sérült ujjpercek nem kerültek ugyan elő, de a jobb kéz III. és IV. kézközépcsontjának fejecsén a kórbonenok osteo-