Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

lehetetlennek, hogy egy korábbi időpontban Semmelweis egyszerre igazolta a gyakor lat kezdetét és végét; ennél nagyobb szabálytalanságok is előfordultak már az ad minisztrációban. Minden lehet, csak az nem, hogy július 13-án normális volt. VII. SZÁLLÍTÁS BÉCSBE Számításom szerint jó egy hónapnak kellett eltelnie—június közepétől július köze péig —, mire az aggodalmas orvosokban és családtagokban megérlelődött az elhatározás: nincs mire várni, az állapot egyre romlik, otthon tartani nem lehet. És itt még egyszer vissza kell térnem (nem utoljára) a kéz sérüléséhez. Ha csakugyar ez lett volna minden baj forrása, mikor kellett légyen megszúrja magát Semmelweis' Valamikor május végén, hogy június közepére már pszichotikus tüneteket okozhasson És még további hat hétig lappang észrevétlenül, az elmezavaron kívül semmi mái — lokális gyulladásos vagy általános septikus — tünetet nem okozva, a naponta otí ülő, vizsgáló, kezelő orvosok figyelmét makacsul elkerülve. .. nem, ez túlságosar merész kombináció. Azért kellett újra szóbahoznom, mert a Bécsbe szállítással kapcsolatban az else kérdés mindig ez: miért nem kezelte itthon a panaritiumot Balassa, a sebész és háziorvos? Azért nem, mert panaritium — legalábbis felszínesen, láthatóan — nem volt A második kérdés ez: ha az elmezavar septikus delírium volt, miért nem ismerték fe és kezelték az orvosok itthon? A delírium — amit egyébként nemcsak a sepsis, hanem bármely más fertőzés is okozhat, így maga a pp is — nagyon jól ismert tünetcsoport volt száz év előtt is, gyakrabban fordult elő, mint ma, diagnózisát nem lehetett elvéteni. Semmelweisnél azért nem ismerték fel, mert nem délirait. Végre a harmadik stereotip kérdés, amelyet mindenki spontán fölvet: ha elmebajban szenvedett, mién nem vizsgálta itthon elmeorvos, miért nem gyógyították a budai jóhírű Schwartzerintézetben? Ez valóban fogas kérdés; egyértelmű válasz helyett találgatásra kényszerülünk. Az utazás időpontján kívül minden más esemény időpontjának utólagos följegyzése megbízhatatlan, egymásnak ellentmondó. Ennek tudatában így próbálom rekonstruálni a kritikus hat hét történetét az orvosi megítélés szempontjából: Az első két hétben (június második fele) még nem láttak tisztán, átmeneti elmezavarban és mielőbbi feltisztulásban reménykedtek. Bizakodásukat az táplálta, hog> Semmelweis állapota hullámzó volt: a dührohamokat lecsendesülés, az egzaltáli viselkedést viszonylagos rendezettség váltogatta. Semmelweis sohasem — vag> legalábbis már hosszabb ideje nem — volt kiegyensúlyozott, szimpla egyéniség inkább expanzív, lobbanékony, hangulatában ingadozó, depresszióra is hajló, különc természet; pár hétig joggal remélhették, hogy csak átmeneti idcgzavarról van szó. Fanatikusnak, ellentmondást nem tűrőnek, erőszakosnak és indulatosnak ismerték magánéletéből is tudhattak olyan kellemetlenségekről, amelyekről nekünk nincs tudomásunk. Gondoljuk meg, ma hány ember „borul ki" ismert vagy ismeretler okok miatt, átmenetileg furcsán viselkedik, állapota később rendeződik, orvosi segítséggel vagy anélkül. Júliusban azonban annyira romlott a helyzet, hogy otthoni ápolása mindinkább