Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

SEMMELWEIS BETEGSÉGE* BENEDEK ISTVÁN ÍLzt a tanulmányt elsősorban szakembereknek írom, ezért mellőzök minden „kozmetikázást". Semmelweis paralysis progressivában szenvedett és halt meg. Korábban ez csak feltevés volt, a lappangó kórrajz megkerülésével a feltevés bizonyíthatóvá vált, mert a kórrajz nem tartalmaz más betegség föltevését indokoló tünetet, és a benne leírt állapot megfelel a foudroyans paralysis progressiva (pp) lefolyásának. Az alábbiakban nemcsak a megkerült kórrajzról, hanem az egész betegségről adom elő — most már talán végleges — álláspontomat, amely több ponton nem egyezik a saját könyveimben korábban elmondottakkal, noha már azokban hypostazáltam a pp-t, véglegcsen bizonyítani azonban akkor még nem tudtam. A végleges eredményt nemcsak az időközben szerzett új adatok tették lehetővé, hanem a korábban is ismert események újabb mérlegelése, a korabeli és modern szakkönyvek vonatkozó adatainak összevetése Semmelweis betegségének tüneteivel és kórbonctanával, több kiváló szakember — psychiater, neurológus, agy-pathológus, kórboncnok — konzultálása, akiknek ezúton mondok köszönetet. Minthogy közülük nem mindenki akarja nevét nyilvánosságra hozni, az elmondandókért magam vállalom a felelősséget, megjegyezve csupán, hogy véleményemmel nem állok egyedül. A kórkép bizonyítását történetileg tárgyalom. I. PRAEMORBID SZEMÉLYISÉG Bár Semmelweis élet- és lélekrajzának sok a homályos pontja, praemorbid személyisége világosan áll előttünk saját könyve és teljesítményei, barátainak és ismerőinek beszámolói, özvegyének visszaemlékezése, valamint a korai életrajzírók adatai alapján. Eszerint betegségét megelőzően kiegyensúlyozott, megbízható, lelkiismeretes, szenvedélyesen a munkájának és eszméjének élő férfi volt. Derűs alaphangulata az idők során elhagyta ugyan, amikor sok méltatlan mellőzés vagy támadás érte, de betegségének kezdetéig megőrizte humorát, mint ahogy ingerlékenysége sem lépett túl az egészséges határon. A konvenciót nem kedvelte, önfejű volt, a maga egyéni útját járta, modora kissé nyers volt, szókimondó és „bursikóz", kedélyes (ld. Markuk-Benedek István a vita alkalmával elmondott véleményét tanulmány formájában készítette el, ezért a vitaanyagból kiemelve közöljük. (Szerk.)