Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

LECTURIS SALUTEM - Antall József: Semmelweis betegsége és halála (magyar és német nyelven)

netét és mellékleteit. Őszinte sajnálattal vették ugyan tudomásul, hogy a korábbi bécsi városi vezetők a legmagasabb szakmai fórumoktól (a Semmelweis Orvostudományi Egyetemtől, a Magyar Orvostörténelmi Társaságtól és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumtól) megtagadták a másolat kiadását, míg most magánembernek, egy privát orvosként kutatónak kiadták. Ez nem Silló-Seidl személyét érinti, legföljebb a bécsi hatóságok eljárását tünteti fel előnytelenebb színben — különösen amikor építkezések alatt történt elvesztésre hivatkoztak korábban. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kerültünk most ellentétbe Silló-Seidl dr.-ral? Miért vagyunk kénytelenek elhatárolni magunkat az álláspontjától és tevékenységétől? Először is a magyar orvostörténészek és orvosok elutasították, elutasítják SillóSeidl dr. vélt diagnózisát, amely szerint Semmelweis betegsége — mindkét korábbi álláspont helyett valami újat kívánva közölni — diabetes, férfiklimax és általános idegkimerültség. Másodszor elvetik forrás-kezelését, önkényes feltételezések és valóságos elemek együttes bemutatását, e vonatkozásban bizonyításra alkalmatlan módszerek (pl. grafológia) használatát. Harmadszor nem értenek egyet a napi sajtóban nagy dobra vert reklám-nyilatkozataival, „krimi-ízű", szenzáció-hajhászó elképzeléseinek hangoztatásával, önmaga tényleges érdemeinek felnagyításával. Mindez azonban még nem lenne ok az elhatárolásra, miután — a korábbiakban hangsúlyozott álláspontunknak megfelelően — ez csak a téves vagy tévesnek vélt tudományos álláspont, valamint az ízlésbeli különbségekre vall. Ami miatt viszont el is határoljuk magunkat, az az, hogy Silló-Seidl György a magyar orvosi iskola kiváló és feddhetetlen alakjait, mint Balassa Jánost, Bókai Jánost, Wagner Jánost (akik beutalták Semmelweist), valamint Báthory Istvánt (aki elkísérte) és Semmelweis családját olyan színben tüntette fel, mint közvetett gyilkosokat. Silló-Seidl szerint komplottot alkottak az osztrák orvoskollégákkal Semmelweis eltüntetésére, indokolatlanul elmegyógyintézetbe záratták, ahol azután brutális bánásmóddal meg is ölték. Elmélete minden alapot nélkülöz, semmiféle dokumentummal alá nem támasztható és még csak logikailag sem következtethető józan ésszel. Silló-Seidl érdemeit a kórtörténet másolatának megszerzésével elismertük, nagyra értékeltük és ma is elismerjük. Továbbra is helyet adunk forrásokon alapuló publikációinakjelen számunkban pedig közöljük álláspontját is — bár nem értünk egyet vele. J. ANTALL, M.A., Dr., phil. Deputy General Director of the Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives, Editor-in-chief of the Comm. Hist. Artis Med., General Secretary of the Hungarian Society for the History of Medicine Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Budapest, Apród u. 1/3. Hungary, H-1013