Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

támogatott) fogadták; hogyan keltett ott irigységet és szerzett ellenségeket. Idővel a történteket elfelejtették vagy eltorzították — ki-ki az ízlése szerint. A professzorok között Semmelweis mindig is idegen maradt, akitől féltek, akit irigyeltek, s aki nekik — a „befutott", lovaggá és báróvá lett külföldi professzorok elleni támadásai következtében — idővel kellemetlen, terhes lett. A pragmatikus történetírás és a szellemtörténet segítségével eddig nem sejtett összefüggések tárhatók itt fel, amelyeket könyvalakban fogok közzétenni.* Összefoglalásképpen a következőket szeretném mondani: Semmelweis nem szenvedett elmebetegségben. Eltávolították tanszékéről, viselkedésével kétségtelenül lehetővé tette az elmezavar feltételezését, ha ezt annak akarjuk tartani: és a bécsi intézetben megsérült. Az ott szerzett sérülések következményeibe halt bele, miután Bécsben félreismerték az állapotát.** *Die Wahrheit über Semmelweis (Aríston, Genf, 1978) **Süló-Seidl dr. válaszában elhangzott álláspontjával kapcsolatos véleményünket összegezi a bevezető, illetve Benedek István tanulmánya, mindazokban a kérdésekben, amelyekre a szakértők már eleve meg nem adták a választ. (Szerk.)