Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

totta az aetiopathogenetikai összefüggést.

9 A tabes tünettani jellemzőjét, az ataxii locomotrice progressive-et Duchenne még 1858-ban leírta. Egy joggal feltehető kérdés pillanatnyilag válaszolatlan marad: mikor alakult ki < „degeneratio grisea" fogalma és ki egyeztette a tabes dorsalissal. A most közöltek kizárólag a boncjegyzőkönyv értelmezési lehetőségéhez kívántai kiindulási alapot szolgáltatni. Úgy tűnik, a jegyzőkönyv gondosabb elemzése az eddig ,,értékelhetetlen"-nek minősítő vélemény revízióját teszi lehetővé. CSEH IMRE PATHOLÓGIAI KOMMENTÁRJA az Orvosi Hetilap 1865. évi 48. számában „Semmelweis Ignácz tanár holt test énei vizsgálata''' című, Scheuthauer által közölt cikkéhez: 1. Bár a boncoló orvos neve nincs feltüntetve, valószínű, hogy a boncolást mag; Scheuthauer végezte. Ezt abból gondolom, hogy ellenkező esetben Scheuthauer a sajá maga által megjelentetett cikkben a publikációs etika íratlan szabályai szerint említés tett volna a boncoló orvos nevéről. Feltevésemet támogatja az a körülmény is, hogy ; boncolás időpontjában Scheuthauer volt a Rokitansky-intézet első tanársegédje, s a: orvosprofesszor boncolását valószínűleg nem bízták egy kezdő gyakornokra. A vizsga latnak a mélységét, hatékonyságát bizonyítandó az agyvelőt és a gerincvelőt szövettan vizsgálat céljából átadták az e téren járatos Meynert magántanárnak is. 2. Scheuthauer a magyar szövegben olyan kitételeket is használ, amiknek manapsái egyéb jelentést tulajdonítunk. Pl. a „has bevont". Ma ezt úgy magyarázzuk, hogy a ha bőrén valami bevonó (idegen?) anyag helyezkedik el. A Chiari által Haranghyníü megküldött német nyelvű boncjegyzőkönyvben azonban így olvashatjuk: „der Unter leib eingezogen". Ennek pedig az elsőtől eltérően jelenleg a jelentése az, hogy a ha „behúzódott", s azt a következtetést vonhatjuk le belőle, hogy a belek nem voltai pulfadtak, a hasüreg jelentős mennyiségű idegen anyagot nem tartalmazott, s kizár ható a gázképződéssel járó előrehaladott rothadtság is. 3. A boncjegyzőkönyv nem ír le olyan elváltozást, amit friss külerőszaki behatá nyomának kellene tartanunk. Egyedül a bal mutatóujj alapízülete felett észlelt „re csegő hang" ébresztette az olvasóban a csonttörés gyanúját, de figyelmes olvasás utál erről is kiderül, hogy a bőr emelkedett itt „daggá", azonkívül a német nyelvi boncjegyzőkönyvben a knisternd jelző szerepel, e szó jelentése pedig sercegő és nen recsegő, ahogyan azt tévesen Scheuthauer visszaadja, s ahogyan azt könyvének 458 oldalán Benedek István idézi. A Scheuthauer által közölt boncjegyzőkönyvben a jobb kéz középső ujja distali percének, továbbá a II. ujj begyének s ugyanezen ujj I. percének lecsupaszított, é csupán szennyes, málékony szövetcafatokkal fedett volta, végezetül a distalis inter " Bing, Robert: Az idegbetegségek tankönyve. Bp. 1944. 294—304., 343—344. Kenéz János: A tabes dorsalis hisztogenezise. Megemlékezés Richter Hugó 90. születés napjáról. OH 118 (1977). 2911—2913. Schiller, Francis: Venery, the spinal cord, and tabes dorsalis before Romberg: the contribt tion of Ernst Horn. The Journal of Nervous and Mental Disease 1976. Vol. 163, No. 1, 1—

S