Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon
fordul a beteg állapota. Megkísérelték a házi orvosságokkal való gyógyítást, ez nem került pénzbe. Ha súlyosabb lett a helyzet, javasasszonyt hívtak, ami már bizonyos anyagi megterhelést jelentett. Orvosra azonban a legvégső esetben sem gondoltak — a vizsgált kiadványok tanúsága szerint sem — ez beláthatatlan kalandnak tűnt, egyrészt mert nem volt szokás, tehát mit szól a falu közvéleménye, másrészt a feltételezett anyagi megterheléstől való félelem miatt. Hogy helyesen cselekedtek, afelől nemcsak a vallási és anyagi meggondolás győzte meg őket, hanem az a tudat is, hogy így volt ez apáik és nagyapáik idejében is — vagyis a rögződött szokások. ..Éltünk s élünk ugy. mint egymás hibás szokáséiból láttuk és tanultuk" 24 — jegyzi meg keserűen Mátyus István, miközben arról panaszkodik, hogy Erdélyben az egészségügyi kultúra milyen alacsony fokon áll: a doktorokat bizony senki meg nem kérdezi, hogyan kellene megelőzni a betegségeket a helyes életmóddal. „Mikor jó egészségünk vagyon, ugy élünk mintha Nyavalya sem volna e' Világon: ha le-betegszünk, sirunk-rivunk, fához fűhöz ragaszkodunk hogy meg-gyógyulhassunk : de ha meg-gyógyulhatunk, miből jött volt reánk a' nyavalya, és hogy lehetne azt mászszor elkerülni, arról olly módon senki nem-is gondolkodik." 30 A század végén fölmerült már az a gondolat, hogy az egészség ,,természetét 1 ', vagyis az egészségtant oktatni kellene, mert „az Ember' egésségéről való tudomány'" mind a köznép, mind ,,a' nagy elméjű Tudós emberek között" ismeretlen, sőt, nem egyszer megvetendő dolog: „boldog Isteni mi az oka, hogy úgy annyira meg-vettetik az Ember' Egésségéről való tudomány ? mel/y bizony e' világi böltsességnek egyik részinél se alább való. . ." 3fi BALVÉLEKEDÉSEK, BABONÁK AZ EGÉSZSÉGRŐL ÉS A BETEGSÉGRŐL Az ember boldogulásának, elégedettségének egyik legfontosabb feltétele mindenkor az egészséges állapot volt. Az egészséget megőrizni, betegség esetén pedig visszanyerni azt, az ember leghőbb vágya volt régen is, ma is. Míg a kor orvostudománya a ráció nevében kutatta egyes betegségek okait s a betegségeket az egészséges, ésszerű életmóddal kívánta megelőzni, a nép a babonák kusza szövevényében kereste és találta meg az egészséget „megrontó erőket" és e misztikus, rosszindulatú hatalmat természetesen ugyancsak babonával, körmönfont mágiával övezett „gyógymódokkal" igyekezett leküzdeni. És bár a népi gyógyászat sem nélkülözte az empíriát, hiszen a használatos gyógynövények nagy része hatásosnak bizonyult — olyannyira, hogy idővel az orvostudomány is elismerte és felhasználta egy részüket —, de a nép az önmaga által szerzett tudásban is csak akkor bízott, ha azt titokzatos erőkkel, babonás eljárásokkal „megerősítve" alkalmazta. A 18. század könyvkiadása hűen tükrözi a kor jellegzetes kettős szellemi arculatát: 34 Mátyus István: Diaetetica, az az a' jó egészség megtartásának módját... elő-adó könyv... 1. darab. Kolozsvár, 1762. Az olvasóhoz. 35 U. o. • 5fi Vásárhelyi i. m. 73—74.
